A legtöbb tetőtér és a könnyűszerkezetes épületek általános problémája a nyári túlmelegedés, illetve a téli időszakban a gyors lehűlés. Ezt a mi éghajlatunkon szokásos építési formák esetén a nagy beépített tömeggel tudták eleink kikerülni. Természetesen vannak olyan épületek, amiket csak időszakosan használnak és szempont, hogy ne kelljen állandóan fűteni/hűteni, viszont amikor használják, akkor gyorsan el lehessen érni a kívánt hőmérsékletet. Ilyenek lehetnek pl. a nyaralók, egyes sportlétesítmények, rendezvényhelyszínek, stb. A lakóépületekben, viszont a folyamatos használat az általános, így jól jön a tömeg, ami el tudja tárolni a hőt.
Kenderházas kollégákkal jó ideje beszéltünk a címben szereplő lehetőségről, de ez most egy új projekt kapcsán vált aktuálissá. Történt ugyanis, hogy megkeresett egy család, aki rendelkezett egy belterületi telekkel, amin két épület állt. Ezeket el akarták bontani és ezt követően egy kenderházat építeni a helyükre. Miután tisztáztuk, hogy a szükségleteikhez képest mekkora összeg állt rendelkezésükre, kiderült, hogy az új épület nem fog kijönni belőle, főleg úgy, hogy a bontás is nem kevés pénzbe került volna. Megnéztem az épületeket és azt láttam, hogy az egyik épülettel érdemes foglalkozni, mert egészen jó állapotban van. A másik sem fog összedőlni, de arra már nem érdemes költeni. Ezt később a statikus kolléga is megerősítette, aki szintén megvizsgálta mindkettőt.
Hol volt, hol nem volt, messze-messze az időben, sok tapasztaláson innen, de sok megélésen már túl, volt egyszer egy ember, akit Jánosnak hívtak.
Hősünknek azt tanították, hogy mindig sok pénzt takarít meg, ha legolcsóbban vásárol, mert az egész világ az ő pénzére utazik. Igaz, meggazdagodnia nem sikerült e stratégiával – mint ahogy másnak sem – , de a tudat, hogy minden vásárlással ő járt jól, mindig megnyugtatta. El is nevezték Olcsó Jánosnak.
Emberünk már sokat látott, mire egyszer rámosolygott a szerencse és egy magához képest, hatalmas összeghez jutott. Nagyon megörült, mert sosem látott még ennyi pénzt egy helyen és végre most rá fognak irigykedni a többiek, nem neki kell keseregni más javai láttán. Nem is tudott aludni napokon keresztül, mert egyfolytában az járt a fejében, hogy ugyan mire költhetné, amivel igazán jól jár. Sok-sok álmatlan éjszaka után, mikor már pénze egy részét elégette az infláció, úgy döntött, hogy házat épít. Talált is egy telket jó olcsón, ami pont nem is volt túl nagy, így nem kell sokat kertészkedni, de azért egy ház is elfér rajta.
Családi ház négyzetméterár – mennyi lesz ténylegesen?
A fenti folyamat sokakban lejátszódik, akik csak a számok alapján döntenek. Ebben a kivételes esetben NEM igaz az, hogy a mesében több az igazság, mint a történelemben. A rendkívül öntudatos és felvilágosult fogyasztók szeretik önelégülten „megversenyeztetni” a kivitelezőket/építési rendszereket, de mivel nem értenek hozzá, ezért nem veszik észre azt, hogy az almát hasonlítják össze az emésztett fél szem cseresznyével. Ez a bejegyzés azoknak szól, akik ezt elkerülnék. A többieknek marad az empirikus út…
Ez az amikor a kenderbetont különféle teszteknek vetjük alá, mielőtt beépítenénk. Ez egy nagyon fontos állomás, amikor az éghetőséget vizsgáltuk, mert előre vetíti a hivatalos vizsgálat eredményét. Természetesen a vizsgálatot a saját szabályai szerint az ÉMI is elvégezte, máskülönben nem kaphatott volna NMÉ-t az anyag.
E bejegyzés írásakor az új építésű lakóházak négyzetméterára egy átlagos mai ház esetében a beköltözhető állapot hasznos alapterületre (tehát nem a falakkal együtt számolva, burkolatok, alap, gépészet stb. nélkül) vetítve 850.000-1.000.000 Ft között indul. Ez elsősorban az inflációnak köszönhető, azon belül is az építőanyagok utóbbi időben végbement brutális áremelkedésének. Ehhez még jelentősen hozzájárult a jogszabályi környezet (előírások) szigorítása is. A fenti kérdésre sokan rávágnák, hogy nem, de mégsem biztos, hogy ez minden esetben igaz. A válasz ismét sok tényezőből tevődik össze. Kinek? Mekkora házat? Milyen céllal? Milyen technológiával? Mikorra?
Ez a bejegyzés, most az építőanyagoknak nem annyira az egészségre – arról írtunk már itt -, hanem inkább az emberi pszichére/komfortérzetre gyakorolt hatásával foglalkozik. Igyekszem egy kicsit közérthetőbben szemléltetni a különbséget a természetes és az elterjedt építőanyagok közötti különbséget. Nincs könnyű dolgom, mert szavakkal igyekszem megfogalmazni olyan dolgokat, amit a legtöbb ember belülről érez.
Érintőlegesen foglalkoztunk már ezzel a témával a kenderbeton kapcsán, de itt van egy videó is, ahol egy olyan kollégánk magyaráz, akinek ez szakmája. Sokan sok mindent állítanak a kenderbetonnal kapcsolatban, de kevesen veszik a fáradtságot és a pénzt, hogy le is teszteljék. A tesztek kapcsán szembesültünk több esetben azzal, hogy ami a külföldi „szakirodalomban” is több helyen le van írva, az egyszerűen nem működik önmagában.
Mindenek előtt el kell mondanom, hogy ez egy erősen szubjektív cikk lesz, mivel nem tudok arról, hogy definíció-szerűen meg lenne határozva az ökoház fogalma. Úgy döntöttem, hogy inkább azt írom le, én hogyan tekintek egy ökoházra. Sokan már az olyan alacsony energiaigényű épületeket is ökoháznak nevezik, amik tele vannak szintetikus műanyagokkal – ezzel egyébként engem ki lehet kergetni a világból – egyszerű marketingeszközzé degradálva egy olyan fogalmat, ami mögött sokkal több tartalom, egy komplett gondolkodás- és szemléletmód van.
