Olcsó János házat épít
Hol volt, hol nem volt, messze-messze az időben, sok tapasztaláson innen, de sok megélésen már túl, volt egyszer egy ember, akit Jánosnak hívtak.
Hősünknek azt tanították, hogy mindig sok pénzt takarít meg, ha legolcsóbban vásárol, mert az egész világ az ő pénzére utazik. Igaz, meggazdagodnia nem sikerült e stratégiával – mint ahogy másnak sem – , de a tudat, hogy minden vásárlással ő járt jól, mindig megnyugtatta. El is nevezték Olcsó Jánosnak.
Emberünk már sokat látott, mire egyszer rámosolygott a szerencse és egy magához képest, hatalmas összeghez jutott. Nagyon megörült, mert sosem látott még ennyi pénzt egy helyen és végre most rá fognak irigykedni a többiek, nem neki kell keseregni más javai láttán. Nem is tudott aludni napokon keresztül, mert egyfolytában az járt a fejében, hogy ugyan mire költhetné, amivel igazán jól jár. Sok-sok álmatlan éjszaka után, mikor már pénze egy részét elégette az infláció, úgy döntött, hogy házat épít. Talált is egy telket jó olcsón, ami pont nem is volt túl nagy, így nem kell sokat kertészkedni, de azért egy ház is elfér rajta.
Jánosunk tudatos vásárló volt, ezért jó sok helyről kért ajánlatot, mert biztos volt benne, hogy ő majd – okos ember lévén – másokhoz képest féláron megoldja. Hősünk teljesen lefagyott, amikor megkapta az első ajánlatokat a tervezésre. Úgy gondolta, mekkora lehúzás, hogy ennyi pénzt kérnek egy kis rajzolgatásért, hiszen ő már „megtervezte” és pontosan tudta, hogy mit akar, ezért úgy döntött, hogy tovább keres.
Egy év is eltelt – közben az építkezés is drágult újabb 20%-kal – mire talált végre „jó áron” egy tervezőt. Meg is egyeztek gyorsan, hogy pont féláron fogja kihozni a házat a többiekhez képest „okosba”. Nagy volt az öröm mindkét részről. Ez egészen addig tartott, mígnem közeledett a tervek elkészültének határideje.
Panaszkodott is a tervező, hogy nagyon sok határideje van egyszerre, ezért el van csúszva mindennel és még türelmet kér – ez van, ha valaki ár alatt vállal, akkor nagy a nyomás. Így ment hónapokig, mígnem Jánosunk úgy döntött, hogy nem vár már tovább. Éppen már fel akarta mondani a szerződést, amikor csodák csodájára egyszer csak csörgött a telefonja, hogy készen vannak a tervek. Időközben eltelt megint majd’ egy év és a pénze értéke újra kevesebb lett. Jánosunk nagyon megörült, hogy végre kezdődhet az építkezés, de öröme csak addig tartott, amíg meg nem látta a tervlapokat.
Ez nem az a ház volt, amit ő szeretett volna. Úgy döntött, hogy alakítsuk „kicsit” át, mert ő nem ezt rajzolta le magának, meg hát mégis csak jó lenne egy kicsit nagyobb is, mert még kell a hely ennek-annak. Meg is beszélték a tervezővel, hogy mit kellene másképpen. Közben újabb hónapok teltek el mire megkapta a módosított terveket és ekkor már emberünk is érezte, hogy drágulás van, ezért gyorsan még tegyük bele még ami eszébe jutott időközben, mert hát ugye evés közben jön meg az étvágy…
Újabb hónapok következtek, mert közben már a tervező is rájött, hogy sokkal több módosítás után sokkal nagyobb házat kell terveznie mint amiben megállapodtak és így nehézkesen vette rá magát a munkára, mert tudta, hogy amit elkérhetne még pluszban, azt már réges-rég elvitte a kötbér.
Így alakult, hogy mire kész lettek a tervek Jánosunk az eredetileg építkezésre szánt pénze értékének már csak a 60%-át érte, de legalább féláron terveztetett jóval nagyobb házat, ezért megint úgy érezte, hogy ő járt jól. 😉
A történet szereplője fiktív személy, akinek tulajdonságait sok éves tapasztalatok alapján állítottuk össze, mint egy állatorvosi lovat, akin mindent be lehet mutatni. Bármi nemű egyezés a valósággal a véletlen műve.
Előző, a témához kapcsolódó bejegyzés: