A háztervezés egy folyamat, aminek hossza elsősorban az építtető igényeitől függ. Az első és legfontosabb, hogy ezek az igények mennyire vannak összhangban az építtető lehetőségeivel. A lehetőségek azalatt értjük a rendelkezésre álló költségvetést és a telek beépíthetőségét, illetve az ezt szabályozó helyi rendeleteket is. Mindkettő elsődleges hatással van egy ház tervezésére. Az egész folyamat arról szól, hogy a fentieket közelítsük egymáshoz, majd egy olyan formába öntsük, ami mindenkinek előnyös (építtető, település építész).
Egy keskeny telek általában sok kötöttséget jelent a beépíthetőséget illetően. Mivel ezeknek az ára általában alacsonyabb, ezért sok esetben az építési költségekkel szemben is az egyszerűség, a költséghatékonyság az elvárás. A hosszúkás ház tervek keskeny telekre mindenképpen optimálisak, jellemzően oldalhatáron állnak azért, hogy az előírt oldalkert távolság is meglegyen. A keskeny kialakításból adódóan kisebbek a tartószerkezeti fesztávok, kisebb keresztmetszetek kellennek, ezért az építőanyag oldalon is megtakarítást jelentenek.
Az utóbbi egy-két évben akkorát sikerült fejleszteni a kenderbeton technológián, ami sokkal egyszerűbbé teszi a kenderház építést is, hogy sokaknak nem tetszik, ezért próbálják ott támadni, ahol nem lehet:
Ritkán fordul elő, hogy kifejezetten modern ház terveket kérnek tőlem, mert a megkereséseim jelentős része inkább valamilyen szempontból különleges, átlagostól eltérő házak iránti igényekről szólnak, de azért néha, főleg kollégák/ismerősök megtalálnak ilyennel is. Szívesen meg szoktam nekik csinálni, már csak a jó kapcsolat miatt is, és mert nekem is is jólesik néha mást is tervezni, mint amit legtöbbször kérnek, de azért itt is a mérték az érték. Nem nagy kihívás, mint ahogy egy profi, képzett jazz zenész is bármikor tud rockot, vagy bluest is játszani, ha épp egy ilyen formációba hívják. Igazából az a lényeg, hogy maga a ház jól működjön, a többi már csak öltöztetés, finomhangolás kérdése.
Nádtetős parasztház tetőtérrel – Tényő Tervező: V.B.
Jónéhány parasztházat, vagy parasztház jellegű házat kellett terveznem az elmúlt években az ország legkülönbözőbb pontjaira. Formavilágukat tekintve ez között voltak klasszikus és modern parasztház tervek is. Ami megkülönbözteti őket a régi parasztháztól, az leginkább az építtetők igényszintje, a ház használati értéke. Az ilyen házakat leginkább tehetős, igényes emberek kérték, akik nyitottak a természetes anyagokra, a régi falusi udvarok hangulatára, de ugyanakkor a jelenkor vívmányairól sem szeretnének lemondani. Ami a legérdekesebb, hogy ezeket szinte kivétel nélkül nem nyaralóként, hanem lakóházként, családi házként használják életvitelszerűen, felvállalva az ilyen házakkal együtt járó feladatokat.
Némely termékek (pl. alsónemű, zsebkendő, vécépapír), esetében a többség számára egyértelmű a válasz – legalábbis reméljük -, viszont az ingatlanoknál (új építés, vagy átalakítás) és a tartós fogyasztási cikkeknél (pl. autó) messze nem az. Utóbbi esetben nagyon nem mindegy, hogy az ember a megvásárolt terméket hogyan és mire használja, illetve mennyi idő alatt térül meg az ára.
A másik nagyon fontos kérdés, hogy a befektetett/elköltött tőkének a vásárolt/épített ingatlan mekkora értékét tudja a későbbiekben megtartani, mindamellett, hogy valamilyen formában hasznot is termel, ami lehet pénzbeli is, de a lakhatás megoldását is ide vesszük.
Múlt héten csattant az állam a padlón amikor a következő hirdetést dobta fel a Google: „megépítjük álmai házát 360.000 Ft/m2 áron kulcsrakészen, nem könnyűszerkezettel”. Lehet, hogy nem pontosan idéztem, de ez volt a lényeg. Az első reakcióm az volt, hogy ezen az áron az is marad, miután a lelkes emberek – akik megtalálták a Szent Grált – elutalták az első összeget. Aztán jött a kíváncsiság, hogy megkérdezem őket, hogy csinálják meg ennyiből, mert engem is nagyon érdekel, de már sajnos nem találtam meg a hirdetést egy nappal később – gondolom, nem véletlenül. Aztán pár nap múlva rájöttem, hogy nem is lehetetlen…
A legtöbb tetőtér és a könnyűszerkezetes épületek általános problémája a nyári túlmelegedés, illetve a téli időszakban a gyors lehűlés. Ezt a mi éghajlatunkon szokásos építési formák esetén a nagy beépített tömeggel tudták eleink kikerülni. Természetesen vannak olyan épületek, amiket csak időszakosan használnak és szempont, hogy ne kelljen állandóan fűteni/hűteni, viszont amikor használják, akkor gyorsan el lehessen érni a kívánt hőmérsékletet. Ilyenek lehetnek pl. a nyaralók, egyes sportlétesítmények, rendezvényhelyszínek, stb. A lakóépületekben, viszont a folyamatos használat az általános, így jól jön a tömeg, ami el tudja tárolni a hőt.
Kenderházas kollégákkal jó ideje beszéltünk a címben szereplő lehetőségről, de ez most egy új projekt kapcsán vált aktuálissá. Történt ugyanis, hogy megkeresett egy család, aki rendelkezett egy belterületi telekkel, amin két épület állt. Ezeket el akarták bontani és ezt követően egy kenderházat építeni a helyükre. Miután tisztáztuk, hogy a szükségleteikhez képest mekkora összeg állt rendelkezésükre, kiderült, hogy az új épület nem fog kijönni belőle, főleg úgy, hogy a bontás is nem kevés pénzbe került volna. Megnéztem az épületeket és azt láttam, hogy az egyik épülettel érdemes foglalkozni, mert egészen jó állapotban van. A másik sem fog összedőlni, de arra már nem érdemes költeni. Ezt később a statikus kolléga is megerősítette, aki szintén megvizsgálta mindkettőt.
