Többször belefutottam már olyam megkeresésekbe, ahol az építész tervező árak alapján döntött az építtető, egy tervezési ajánlat kapcsán. Egy ház tervezése esetén az egyik első lépcső az építész tervező. Jellemzően ő határozza meg az irányt, valamint a többi szakági tervező személyét. Ahhoz, hogy egy ház teljesen kiszolgálja a majdani használójának minden igényét és a lehető legjobban idomuljon a szokásaihoz, egy minden szempontból nagyon átgondolt tervre van szükség. Ehhez – néhány kivételtől eltekintve – idő kell.
Az időre legtöbbször pedig az építtetőnek van szüksége, akár egy tervezési folyamat során, ahol több változatot követően látja át ő is, hogy valójában mire van szüksége. A mi esetünkben erre való a „vázlatterv” fázis. Ez természetesen a tervező részéről is igényel munkát és időt. Az idő pedig pénz. Egy vállalkozónak – mint amilyen legtöbb esetben a tervező – attól függetlenül vannak költségei, hogy van-e bevétele. Tervezés esetén ezek a bérjárulékok, könyvelési díj, szoftverkövetési díjak, munkaeszközök, esetleg bérleti-, vagy lízingdíjak.
Amennyiben az építész tervező árak nyomottak, akkor egy olyan kényszerhelyzet áll elő az építész oldalán, hogy egységnyi idő alatt minél több tervet kell legyártani futószalagon, ami persze kihatással lesz a tervek minőségére. Azért tudom ezt ilyen biztosan állítani, mert én is csináltam a 2008-as válság idején. Akkor következett be jelentősebb változás a tervek minőségében, amikor a gazdasági környezet ellenére megemeltem az árakat. Így persze munkám is arányosan kevesebb lett, de pénzem viszont ugyanannyi volt, mint korábban, csak több időt és figyelmet tudtam beletenni egy-egy tervezésbe. Ez persze azzal is járt, hogy olyan emberek kerestek meg, akik hajlandóak voltak áldozni a minőségre, így a munkámat is szívesebben végeztem, ami így szintén megjelent a tervekben. Azokat a terveket, amikre ma is büszke vagyok kivétel nélkül normális összegekért vállaltam.
Kapcsolódó bejegyzések: