Az építészeti tervezés és a jó kivitelezés eredménye
Eddigi pályafutásom során jónéhány kivitelezésben voltam benne és ennél is több építészeti tervezés volt amivel megbíztak. Mindezek mellett van jónéhány kivitelező barátom, akikkel szintén folyamatosan kapcsolatban vagyok és dolgozom velük. Ennek köszönhetően, folyamatosan építem bele az építészeti tervezési folyamatba a megszerzett kivitelezési tapasztalatokat. Ezen tapasztalatok között volt néhány komoly pofon is, de ezekből tanul igazán az ember. Jónéhány kihívást is, sikerült megoldanom, amire nem figyeltek a tervezés folyamán. Akadtak olykor olyan kihívások is, amik kis odafigyeléssel és több előre gondolkodással elkerülhetőek, vagy sokkal költséghatékonyabbak lettek volna. Az alábbiakban néhány ilyen példát szedtem össze.
Az egyik ilyen az, amikor a tervező nem figyel oda a logisztikára, nem veszi figyelembe a terület megközelíthetőségét. Volt rá példa, hogy terveztem egy nehezen megközelíthető hegyvidéki telekre egy könnyűszerkezetes házat, ahol az építtető által hozott „profi” statikus, aki a BME tanára is volt egyben és számos címmel rendelkezett, olyat tervezett fogadó szerkezetnek (alapnak), amit az adott helyszínen nem lehetett volna megvalósítani ésszerű költségkeret mellett. Ezt úgy kell elképzelni, hogy mivel a telket teherautóval – és semmilyen autóval – nem lehetett megközelíteni, a gerendák súlya pedig daruzást igényelt volna, ezért legfeljebb a helikopteres beemelés jöhetett szóba. Ezért úgy döntöttem, hogy átterveztetem az egyik régi tapasztalt statikus kollégámmal, aki meg is oldotta olyan kisebb elemekből, amit kézzel is be lehetett emelni. Ennél az épületnél az egész építészeti tervezést eleve ennek a szempontnak a kiemelt figyelembe vételével végeztem, így igazán értetlenül álltam az első tartószerkezeti megoldást látva.
A másik eset nagyon hasonló volt, amikor egy kenderházat építettünk, ahol az építészeti tervezéssel egy másik tervező volt megbízva, majd ezt követően kaptuk meg a kivitelezést. Ott egy olyan 11 m széles szeglemezes tetőt sikerült betervezni, amit csak nyergesvontatóval lehetett szállítani. Ez egészen az utca aljáig nem is lett volna probléma, ha az utca nem lenne olyan meredek, ahol nem tud felmenni egy nyergesvontató. Mivel sem a tervező részéről nem volt meg a nyitottság az áttervezésre, ezért nem volt mese, meg kellett oldani. A sofőr nagyon rendes volt mert ennek ellenére többször megpróbálta, de sajnos sikertelenül. Ezt követően sikerült szereznem egyik ismerős tüzépes kolléga révén egy 9 m hosszú platóval rendelkező teherautót. A tartókat lerakattam a nyergesről egy közelebbi ismerős (másik) tüzépre következő nap felrakták a platósra úgy, hogy hátul lelógott 2 m-t és így sikerült felvinni. Mivel nyeles telekről volt szó és a beforduláshoz nem volt elég hely, ezért a 300 kg súlyú tartókat egyenként kellett 5-6 embernek behordani kézzel az építkezésre. Nyilván ennek a műveletnek a plusz költsége az építtetőt terhelte. Nekem eszembe nem jutott volna az adott helyre ilyen szerkezetet tervezni.
Legyen pozitív példa is: adott volt egy szűk utcákban lévő telek, ahol nem adtak ki behajtási engedélyt 10 tonnánál nehezebb járműre. Ez azt jelentette, hogy nem lehetett mixerbetont vinni a helyszínre. A talajmechanikai adottságok viszont igényelték a masszív beton alapot olyan betonból, amilyen minőséget helyszíni keveréssel nem vállaltam volna. Így az történt, hogy ahol lehetett, minimalizáltuk a betont igénylő szerkezetek mennyiségét. Az alaphoz szükséges betont pedig kisebb részletekben hordtuk fel a betonüzemből teherautóval földnedvesen, a helyszínen pedig átkevertük képlékenyre és így lehetett bedolgozni. Ebben az esetben az építészeti tervezés során is figyelembe vettük az adottságokat.
Olyan is előfordult már párszor, hogy kivitelezési ajánlatot kellett adnunk mások által készített tervekre. Nekem is nehéz az utóbbi években úgy tervezni, hogy beleférjünk egy adott költségkeretbe még úgy is, hogy igyekszem az igényekhez mérten a leginkább költséghatékony megoldásokat alkalmazni az építészeti tervezés során. Azt viszont látom, hogy némelyik kolléga, még ha DLA címmel is rendelkezik, egyáltalán nincs képben az árakkal. Megtervez egy házat, abszolút kiszolgálva az aktuális építészeti trendeket (öntött csiszolt beton, egyedi formájú monolit lépcső, aluminium ablakok, egyéb használt anyagok stb.). Már amikor megnéztem a tervet, láttam, hogy az sem a telek értékéhez, sem az építtető pénztárcájához nem igazodik, de akkor jött az igazi sokk, amikor mindenre bekértem a gyártóktól az ajánlatokat és beáraztam. Kiderült hogy közel dupla áron lehet megvalósítani, mint amire az építtető számított és nem azért, mert a munkadíjak túl drágák voltak.
A fentiek kivétel nélkül megtörtént esetek, ezért csak egyre inkább egyet tudok érteni az egyik volt kollégámmal, egy kivitelező építész barátommal, aki azt mondta, hogy a tervezőknek nem adna tervezési jogosultságot 5 év kivitelezési gyakorlat nélkül.
Az őszinteség kedvéért azt kell mondjam, hogy én is hagytam már figyelmen kívül hasonló szempontokat a pályám elején, de ahogy egyre jobban beleástam magam a kivitelezésbe is, rengeteget tanultam a kivitelezőktől, szakemberektől. Ehhez sokszor le kellett tenni a tervezői egót és alázattal meghallgatni a véleményüket. Ez a legtöbb esetben nemcsak az én munkámat könnyíti meg, hanem a megrendelőknek is komoly összegeket takarít meg.