Pórfödém – természetes fából
Ez a bejegyzés, most az építőanyagoknak nem annyira az egészségre – arról írtunk már itt -, hanem inkább az emberi pszichére/komfortérzetre gyakorolt hatásával foglalkozik. Igyekszem egy kicsit közérthetőbben szemléltetni a különbséget a természetes és az elterjedt építőanyagok közötti különbséget. Nincs könnyű dolgom, mert szavakkal igyekszem megfogalmazni olyan dolgokat, amit a legtöbb ember belülről érez.
Ha valaki bemegy egy olyan házba, ami vályogból, szalmából, kenderből, fából, vagy ezek valamilyen kombinációjából épült – és természetesen lakott – , akkor érzi a különbséget. Teljesen más pl. a hőérzet. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor valaki nyáron egy pamutból/vászonból készült ruhát visel, ami anyagában már sokkal inkább összhangban van az ember testével.
Ehhez hozzáadódnak még olyan dolgok is, mint pl. az illatok. Én pl. nagyon szeretem a fa illatát is. Többek közt ezért van az, hogy nagyon szeretek a fával dolgozni is. Ha bemegyünk egy olyan térbe, ahol sok fát használtak az építéshez, azt meghagyták látszónak és nincs lefestve sem, akkor általában rögtön megcsap a fa illata. Ugyanez valamilyen szinten vonatkozik a többi természetes építőanyagra is, de talán a fa az, amit mindenki megtapasztalt már valahol.
A természetes anyagoknak van egy esztétikai oldala is, mégpedig az, hogy meglehetősen kellemes látványt nyújt. Ez adódik egyfelől a textúrájukból (gondoljunk itt a fára, kőre, egy terracottára/bontott téglára/cserépre, másfelől a kellemes, pasztell árnyalatú színeikre.
A fentiek együtt elképesztően nyugtató hatással vannak az emberre és örömmel tölti el. Ha valaki nap, mint nap ezt tapasztalja meg a szűkebb környezetében (pl. aki faházban, kenderházban, szalmaházban, vagy hasonlóban lakik) , az hosszabb távon is rendkívül jótékony hatással van a fizikai mellett a mentális egészségére is.