Mediterrán ház terve, de mégsem
A kilencvenes években, illetve a kétezres évek elején tetőzött a mediterrán ház trend, ami napjainkra már inkább elmúlni látszik. Ennek megfelelően akkoriban rengeteg ilyen lakóépület jelent meg Magyarországon, mivel az emberek a vasfüggöny mögül kiszabadulva először a pénztárcájukhoz mérten elérhetőbb helyekre utaztak nyaralni és az ott látottakat akarták újra átélni a mindennapjaikban. Valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy sok település, különösen a tájkép tekintetében erősen védett régiók (pl. Balaton környéke) hamar megalkották a helyi szabályzásaikat. A rendszerváltás utáni vadkapitalizmusból hirtelen felemelkedett – aztán később sok esetben lecsúszott – tehetősebb réteg, aki egyáltalán tudott építkezni, a kultúra hiányában, de az egoja által rendszerint felülírta a településkép védelméhez elengedhetetlenül szükséges alázatot. Én magam is mindig idegennek éreztem a mi kulturális környezetünkben, de azóta változott bennem is néhány dolog, született bennem megértés a téma iránt.
Önálló tervezőként való működésem kezdetén az én megbízásaim között is előfordult a mediterrán ház tervezése, mivel akkoriban még javában hatott ez a trend. Eleinte vagy sikerült lebeszélnem róla az építtetőket, vagy később – amikor már több pozitív példát látva – megértettem, hogy lehet ezt úgy is művelni, hogy szervesen integráljuk a településképbe, de mégis megmaradjon a hangulata, akkor már nem akartam senkit lebeszélni róla, mivel igazából mindenki csak ez utóbbit akarta. A megoldás az volt, hogy egyszerűen a vázlattervi fázisban egyszerűen felkínáltam nekik olyan megoldásokat, amik ezt biztosították. Ezek inkább kisebb részeletek – gesztusok – formájában jelentek meg, amik lehettek árnyékolók, burkolatok, nyílászárók formája stb., de a lényeg az volt az összkép mégis illeszkedjen az épület szerves környezetébe. Nagyon fontos volt, hogy tartani tudjuk az egyensúlyt, mert ez egy elég vékony határ, amit igyekeztem nem átlépni.
Korábban már Hegedűs Zsolt kollégámmal is beszélgettünk arról, hogy az éghajlati jellemzők módosulásának köszönhetően lehet, hogy lassan egyre inkább nálunk is lesz valós indoka is a mediterrán ház építészeti megoldásainak. Azt tudni kell, hogy ezek az épületek eléggé a nyári hővédelemre vannak kihegyezve az eredeti helyükön, mivel ott konkrétan a déli órákban „szieszta” idején oda húzódnak vissza az emberek az erős napsugárzás és a hőség elől. Az ilyen időszakok nálunk is előfordulnak már nyaranta, főleg a déli országrészben. Ott tehát igenis van létjogosultsága a mediterrán ház építészeti megoldásainak, de csakis annak és véleményem szerint csak úgy, hogy az szervesen illeszkedjen az itthoni kulturális környezetbe. Szemléltetésképpen képzeljen el valaki egy hollókői vagy dunántúli parasztházat az Alpokban, vagy Szicíliában. Ugye hogy idegen lenne? Annak viszont igenis van jelentősége, hogy a nyári hővédelemmel építészeti szinten is foglalkozzunk, mert azzal rengeteg energiát tudunk megtakarítani, ami egyébként a klímára menne el. Az élettani hatásáról meg ne is beszéljünk. A mediterrán ház működésének vizsgálata, tehát az éghajlati változások és itt inkább a szélsőségek megjelenésére gondolok, igenis egyre inkább aktuális. Bár volt olyan tanárom az egyetemen, aki egy tervezési konzultációnál azt mondta, hogy „minek foglalkozol vele, erre való a gépészet”, én mégis inkább maradtam annál a szemléletnél, hogy kerüljük el az olyan fölösleges tényezőket, amit egyszerűbben is megoldhatunk. A plusz gépészet plusz kiadást jelent mind az építési, mind a fenntartási (működtetés, javítás) oldalon. Így is már van éppen elég ellőírás, aminek meg kell felelnünk és ami jelentős költségnövelő tényező, ne tegyünk hozzá újabbakat, ha van rá relatív kisebb összegből megvalósítható építészeti megoldás (pl. árnyékoló, méretek optimalizálása stb.). A mediterrán ház esetében a követendő példa leginkább a természetes hővédelem megoldásainak tradíciója, mivel többször hangsúlyoztam már, hogy az el nem fogyasztott energia a leginkább környezetbarát.