Háztervezés – mindig biztosítjuk a szoláris nyereséget
A legtöbb tervezési alapelv egy akármilyen háztervezés esetén magától értetődik számomra, mivel már sok éve hasonló értékek mentén dolgozom. Ilyenek például az energiahatékonyság, az ésszerű anyagválasztás, a tájolásra fordított kiemelt figyelem, a technológiai/logisztikai megvalósíthatóság, vagy a környezethez való illeszkedés figyelembe vétele. Időnként előfordul azonban, hogy valamelyik ismerősöm révén kérnek tőlünk ajánlatot kivitelezésre. vagy más által készített tervet kell kiviteleznünk, és ilyenkor szembesülök azzal, hogy sajnos ezek nem feltétlenül mindenkinél vannak így.
A háztervezés első fázisa, amikor kimegyek megnézni a helyszínt. Ilyenkor rögtön figyelem, hogy milyen megközelítési lehetőségek vannak. Van-e behajtási korlátozás, milyen teherautókkal lehet megközelíteni az építési területet. Ezek nagyon fontos kérdések, mert mind hatással vannak a betervezett anyagok és technológiák megválasztására. Egyszer az is előfordult már, hogy a tervezési fázisban hiába figyeltünk ezekre, mert időközben megváltoztatták a behajtási korlátozást, de szerencsére ez egy viszonylag ritka eset.
Az energiahatékonyság egy másik olyan kérdés, amit ahogy látom, a legtöbb tervező elintéz jó vastag szigeteléssel, a többit pedig a gépészre bízza. A saját telkünk szomszédjában, az út túlsó oldalán is épül egy nagyon „trendi” új ház hatalmas üvegfelületekkel az északi irányba. Értem, hogy a cél a panoráma volt, de azt feleakkora nyílászárók is bőven tudják biztosítani, akkor is ha azok csak a látómezőre korlátozódnak, mert gondolom, ritkán fognak a földön fekve gyönyörködni az egyébként valóban csodálatos panorámában. Lehet, hogy ki lett számolva energetikailag, de azért azt tudni kell, hogy az üvegfelületek minden épület esetében mindig a legnagyobb lehűlő felületek, akármennyire is jól szigetelt ablakokról beszélünk. Az északi irányból viszont szoláris nyereség sincsen, ezért semmi nem indokolja azok nagy méretét, legfőképpen a bekerülési költségük és az általuk létrejövő többlet energiaveszteség nem.
Többször belefutottam olyanba is, hogy a tervező nem vette figyelembe a megközelíthetőséget. Egy háztervezés esetén viszont ennek az egyik alapvető kérdésnek kellene lennie. Ez egyik ilyen esetben a BME-n tanító statikus professzor olyan horror árú szerkezetet tervezett egy nehezen megközelíthető helyszínre, amit legfeljebb helikopterrel lehetett volna odaszállítani (ez nem vicc!!!), áttervezés lett a vége egy másik tartószerkezeti tervezővel. Nemrég előfordult olyan is, hogy a kolléga olyan szeglemezes tetőszerkezetet tervezett be, amit nem lehetett normálisan eljuttatni a helyszínre. Értsd ezalatt azt, hogy a nyergesvontató, ami kiszállította, az nem tudta megközelíteni az építési telket, mert olyan meredek volt az odavezető út, ahol nem tudott felmenni. Természetesen megoldottam, de az nem kevés pénzbe került. A 11 méteres tartóknak kellett szereznem egy 9 m hosszú platóval rendelkező teherautót, ami föl tudta vinni úgy, hogy hátrafelé 2 métert lelógott a platóról. Az a telek bejáratáig fel is vitte, de a nyeles telekre már az sem tudott befordulni, így az utolsó 30 méteren kézzel kellett bevinni az egyenként 300 kg tömegű rácsokat. Azt hiszem, nem kell részleteznem, hogy ennek mennyi plusz költsége volt.
Ugyanennél a háznál volt az is, – mivel egy típustervet sikerült a kollégának háztervezés címen adoptálnia – hogy a tájolás abszolút nem lett figyelembe véve. A déli irányba, ahol a szoláris nyereség keletkezik 1 db 60×60-as ablak került, a terasz a szomszéd ház homlokzata mellett van, a szoba ablakok pedig az északi irányba a temető felé néznek. Semmi mást nem kellett volna tennie a kollégának, mint figyelembe venni a helyszín adottságait és csak 180 fokkal elforgatni a házat. A terasz máris a panoráma felé lenne, a szobák pedig nem kevés szoláris nyereséget kapnának a téli időszakban a déli irányból, csökkentve ezzel a fűtési költséget a napsütéses órákban. Hozzáteszem azt is, hogy a déli irányból lehet a legkönnyebben kezelni a nyári árnyékolás kérdését is. Mivel a nagyméretű nyílászárók itt viszont a nyugati irányba néznek, ezért a nyári időszakban amíg a szomszéd ház el nem takarja, addig az alacsony szögben besütő nap rendkívül intenzív üvegházhatást fog biztosítani, amit csak redőnnyel (szerencsére az van), vagy klímával lehet elviselhetővé tenni. Nyilván ezt a háztervezés során a megfelelő figyelem ráfordításával lehetett volna kezelni.
A fent leírt példák azt mutatják, hogy sokszor mennyire alapvető dolgokat nem vesznek figyelembe, ami számunkra természetes. Emellett igyekszünk az értelmes kompromisszumok – értsd költséghatékonyság – mellett a lehető legalacsonyabbra szorítani az épület energiafelhasználását, mind a nyári, mind a téli időszakot tekintve. Ezt a nyílászárók méreteinek optimalizálásával, a megfelelő szerkezetek túlnyújtásával, így természetes árnyékolók kialakításával, a tudatos építőanyaghasználattal – hőtároló tömeg képzése azokon a helyeken ahol szükséges és működik is – és még sok más kisebb dologgal tudjuk elérni. Minden háztervezésnél fontosnak tartjuk, hogy a használója kellemes anyagokkal, terekkel kerüljön kapcsolatba, emelve ezzel az egész környezet pozitív rezonanciáját. Ezt már akkor is így csináltuk, amikor még nem voltak ennyire szigorúak az energetikai követelmények.