Az építész tervező eszközei
Az épülettervezés egy olyan folyamat, ahol a megbízó – akár cég, akár magánszemély – egy fejlődési folyamaton megy keresztül. Az építész tervező feladata az, hogy a megrendelőt felelősen vezesse végig ezen a folyamaton. Ennek természetesen feltétele az is, hogy az építész tudatában legyen ezen felelősségének, meglegyen nála az az értékrend, ami ezt lehetővé teszi. Előre kell látnunk több olyan helyzetet, amit adott esetben az építtető még nem feltétlenül vesz figyelembe. Ez nem csak egy térbeli, hanem egy időbeli tervezés is. Évek múlva is ugyanazok lesznek- e az igények mint a tervezéskor? Mennyi idő alatt térül meg? Arányban van-e a befektetett költség a várható haszonnal (legyen az bérleti díj, vagy használatból adódó előnyök)?
Az építész tervező feladata, hogy ezekkel szembesítse a megrendelőt. Ideális esetben amennyiben a tervező rendelkezik egy magasabb tudatszinttel, akkor azt is figyelembe kell vennie, hogy aktuális trendektől függetlenül tartós értéket alkosson. Az építkezés minden esetben túlságosan nagy energiaigényű folyamat, ahol etikátlannak tartom a pár évente változó trendeknek való megfelelést. Ezt a megbízónak is meg kell értenie, ami önmagában már egy magasabb tudatszintet igényel. A használati eszközök esetében már kezdik előírni, hogy meddig kell minimálisan bírnia az adott terméknek, így logikus, hogy az épületek se legyenek „eldobhatóak”:
A tartós érték persze azt is jelenti, hogy később nem kell átfaragni az épületet az aktuális trendeknek megfelelően, így a hosszabb távon jelentkező költségek egy karbantartásra csökkennek az átépítés/felújítás helyett. Mindezek jobb megtérülési arányt is eredményeznek.
Tartós értéket tudnak jelenteni a természetes anyagok (fa, vályog, bontott tégla, kender, kő stb.), az egyedi, szokásostól eltérő formák, amik akár kimondottan jó hatással tudnak lenni az emberi pszichére. Mindenki ismeri azt az érzést, amikor belép valami nagyon kellemes helyre és az „lenyűgözi”. Ha a szó szoros értelmében nézzük, akkor a „lenyűgözi” azt is jelentheti, hogy leveszi róla a „nyűgöt”, megfeledkezik azokról, megérkezik a jelenbe. Mindez persze nem pótolja az ember saját magán végzett ilyen irányú munkáját, de elősegítheti a fejlődést. Ezt nevezik inspiráló környezetnek. Ha valaki tartósan meg tud szabadulni az elme által gyártott problémáktól, akkor az már önmagában is tudatszint emelkedéssel jár. Ha ehhez mint építész tervező hozzá tudok járulni, az nagy örömmel tölt el.