A fény az építészeti tervezés során is jó ha felülről jön…
2001. Ekkor kezdődött a tervezői pályafutásom és az aktív spirituális keresés is. Ebben az évben kezdtem el dolgozni az egyetem mellett kötelező szakmai gyakorlat keretein belül a Borza és Társai Építészirodában Pécsen, ahol megismerkedhettem az építészeti tervezés alapjainak gyakorlati oldalával és ott szereztünk tudomást az év egyik legemlékezetesebb eseményéről is szeptember 11-én. Ugyanebben az évben egyik évfolyamtársam édesapjának életútját hallgatva éreztem először komolyabb késztetést arra is, hogy elkezdjem kutatni a világ nem anyagi részét. Mondhatnám úgy is, hogy ekkor fordított az élet arra, amerre mennem kellett. Időnként megpróbáltam másfelé indulni, de előbb-utóbb kiderült, hogy az zsákutca.
2002-ben aztán megismerkedtem Hegedűs Zsolttal, aki emberként és építészként is rendkívül szelíd módon, de annál nagyobb hatással volt rám. Erősen meghatározta az ökologikus szemléletű építészeti tervezéshez való mai napig tartó viszonyomat, és nála először tapasztaltam meg azt, ahogyan az összeért a spiritualitással. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a Sáros és Társa Építészirodát sem, ahol három évig dolgoztam és ahol volt szerencsém jónéhány Vándoriskolás rendezvényre (mivel tagja volt a Kós Károly Egyesülésnek) ellátogatni. Nem mellesleg az irodával szomszédos lakásban élt Makovecz Imre is, akivel szintén összefutottunk néhányszor a lépcsőházban, vagy épp átjött Lacihoz valamiért. Az Ő személyének jelenléte már önmagában is egy intenzív hatás volt minden emberre, nem csak az építészekre.
Sokan azt gondolnák, hogy ezekkel az alapokkal egyenes volt az irány de nem így van. Az előbbi hatásoknak ülepednie kellett. Sokáig nem is nagyon esett le, hogy a kettőnek (építészeti tervezés és spiritualitás) lehet köze egymáshoz, így mindkettővel intenzíven, de külön-külön foglalkoztam. Jóval később, 2008 körül tapasztaltam meg először Zsolt házainak a hatását, amikor a néhai párjával Hédivel és az egyik építtetőjével Ozsvári Dénessel a Dombházunkban kerek a világ című könyv készítése kapcsán végiglátogattunk sokat. Ekkor szilárdult meg bennem az, hogy aktívan ökoházakkal akarok foglalkozni – legalábbis az ego ezt „gondolta” – ma már inkább úgy mondanám, hogy arra tereltek.
2008-ban belecsöppentem a kivitelezésbe, mivel egy olyan cégnél kezdtem el dolgozni, ami luxusházakat épített. Az ottani megrendelői igényekkel a legkevésbé sem tudtam már azonosulni, viszont az akkori munkáltatómtól/kollégámtól nagyon sokat tudtam tanulni. Közben azért a tervezést sem hagytam abba szerencsére, mert 2009-ben már ott is éreztük a válságot, úgyhogy újra a saját láb lett a meghatározó. Így az ottani tapasztalatokkal felvértezve kezdtem el keresni újabb lehetséges ökologikus alternatívákat.
Ennek során sok emberrel kerültem össze, voltak akik hozzám hasonlóan tiszta szívvel keresték az alternatív lehetőségeket és voltak olyanok is, akik csak igyekeztek kihasználni a többieket. Mindeközben egyre inkább – egyre több kör alakú és íves alaprajzzal – körvonalazódott a saját építészeti utam. Ekkor még nem tudtam volna úgy megfogalmazni, hogy mi az igazán fontos egy építészeti tervezés során mint most. Akkor még csak éreztem. A lényeg, hogy olyan épületeket/tereket alkossunk, amelyek emelik a benne lévők tudatszintjét. Ezt az épület funkciójától függően többféleképpen el lehet érni: anyaghasználattal, formákkal, motívumokkal/szimbólumokkal stb. Ezek mind olyan dolgok, amik a tudat alatt is hatnak az emberre, de az irány csak akkor lehet jó, ha az érzés, amihez kapcsolódnak maradéktalanul pozitív.