Dombház belseje – Budakalász Tervező: VB
Mindenek előtt el kell mondanom, hogy ez egy erősen szubjektív cikk lesz, mivel nem tudok arról, hogy definíció-szerűen meg lenne határozva az ökoház fogalma. Úgy döntöttem, hogy inkább azt írom le, én hogyan tekintek egy ökoházra. Sokan már az olyan alacsony energiaigényű épületeket is ökoháznak nevezik, amik tele vannak szintetikus műanyagokkal – ezzel egyébként engem ki lehet kergetni a világból – egyszerű marketingeszközzé degradálva egy olyan fogalmat, ami mögött sokkal több tartalom, egy komplett gondolkodás- és szemléletmód van.
Amikor a galgahévízi ökofaluba terveztem házat, ott már találkoztam egy olyan szemlélettel, ami közelíti azt amit most igyekszem megfogalmazni. Ott úgy kellett tervezni, hogy kellett készíteni egy számítást, ami figyelembe vette, hogy mennyi primer energiát használ fel az ember az építés során. Ez a helyi építési szabályzatban is maximálva volt. Ugyanakkor a működésének az ökoszemléletű infrastruktúrája is egészen jól ki volt dolgozva (fűtés, szennyvízkezelés stb.), azzal együtt, hogy még messze nem volt tökéletes. A másik, sokkal korábbi dolog, amikor Hegedűs Zsolttal kezdtem el együtt dolgozni, több, mint 20 éve, aki már akkor teljesen más megközelítéssel tervezett meg házakat, teljesen szokatlan, viszont elgondolkodtató megoldásokkal. Évekig nem teljesen értettem, hogy miért (kb. ennyi ideig tartott végleg lejönni az egyetem által elültetett gondolkodásról), de aztán végül akkor éreztem meg igazán a lényegét, amikor később volt alkalmam ellátogatni az általa tervezett házakba. Teljesen más volt az érzet belül, mint a szokványos épületekben. Ezt a bent lakók is mesélték, hogy érezték a vendégek viselkedésében is, akik ösztönösen maradni akartak. Később ugyanezt az érzést átéltem a már általam tervezett épületekben is.
Egy ökoház tehát sokkal több annál, mint, hogy természetes anyagokból vannak a szerkezetei. Itt már a tervezés során igyekszünk úgy összehangolni a tereket/szerkezeteket/működést, hogy később egységesen és folyamatosan teljesen más élményt adjanak, hozzájárulva a benne élők személyes fejlődéséhez, inspirálásához és szolgálják őt. Ez többek közt megnyilvánul abban is, hogy az esztétika mellett tudatosan pl. hőtárolási, téli-nyári árnyékolási, szoláris nyereséget figyelembe véve, vagy adott esetben a hálózatok szünetelése esetén is megoldva a működést alakítjuk ki a szerkezeteket/burkolatokat/”gépészetet”, nem pedig a néhány évente változó trendeket meglovagolva, amik igazából az ego pillanatnyi kielégítésén túl nem érnek semmit. Ez onnan is látszik, hogy később már kellemetlen – sőt egyenesen ciki – is lehet, hogy „divatjamúlt”, mint ma a mediterrán házak.
Sajnos azt kell mondjam, hogy számos olyan mostanában épült házban jártam, ahol fentiek nyomokban sem lettek figyelembe véve, de még az olyan 30-40 éve még magától értetődő dolgok sem, mint a tájolás. Ez viszont nem mindig a tervezők hibája, mert gondolom, hogy ugyanúgy tanítják ezeket mostanában is, mert alap, hanem az látszik, hogy sokszor családi ház esetén az ego, társasház estében a profit győz az ész és az élhetőség ellenében.
Aki tehát ökoházat szeretne, az úgy kezdje, hogy a személyes fejlődést előtérbe helyezi, az egót pedig hátrébb. Utána jöhet minden más.