Bontott téglából készült ház – Galgahévíz Okofalu Tervező VB
A fenti kérdés természetesen költői, de fel tudnék tenni pár hasonló kérdést más iparágakból. Olcsóbb-e a kézzel készített, valódi lenvászon, vagy kendervászon anyagú ing, mint egy akár csak részben műszálas tömegcikk? Olcsóbb-e egy kizárólag kovászt, vizet, sót és lisztet tartalmazó kézműves kenyér, mint az adalékokkal felpumpált tömeggyártású „bolti”?
Sok hasonló szemléltető kérdést fel lehetne tenni, de a lényeget szerintem ez a kettő is tökéletesen visszaadja. Nem kívánok állást foglalni egyik, vagy másik szemlélet mellett, mert mindkettőnek más a szerepe. Az egyik egy kisebb, tehetősebb réteget szolgál ki, míg a másik feladata, hogy egy jóval szélesebb, sajnos kevésbé tehetős réteg számára nyújtson elfogadható alternatívát. Mindkettőnek helye van.
Az ökoházak esetében is sokan úgy gondolják még mindig, hogy olcsóbb, „mert régen a vályogházat is megépítette a család”… Egy apró dolog viszont kimarad ebből a logikából: régen nem azért volt olcsóbb a ház, mert más volt a falazat anyaga, hanem mert:
- Sok esetben nem volt bent fürdőszoba, de ha volt, akkor is hetente kb. egyszer használták (ezzel drasztikusan kevesebb volt a páraterhelés)
- Nagyrészt az udvaron volt a wc
- A legtöbb helyen nem volt bevezetve a folyóvíz.
- Nem fűtötték az egész házat (csak bizonyos helyiségeket), nem volt kiépített központi fűtés, még a gáz sem volt bevezetve
- A lakók nem egész nap használták a házat (a szobát sok esetben csak estére fűtöttek be)
- Egy átlagos ház 1-2-3 lakószobát tartalmazott.
- Nem kellett megfelelnie a közel nulla energetikai minősítésnek (szigetelések, többrétegű nyílászárók, fűtési rendszerek energiahatékonysága)
- Nem volt olyan kiterjedt ellenőrzés mint ma (minden építkezésnek van egy felelős tervezője, műszaki vezetője stb.) – az építésfelügyelet is bármikor ellenőrizhet
- Nem volt olyan jogszabályi környezet mint ma a beépített anyagokra vonatkozóan (NMÉ, Eurocode stb.)
Tehát teljesen más volt az igényszint. Utóbbi két pontnak köszönhetően jelentősen javult az épületek minősége, ezzel a tulajdonosok vagyonbiztonsága is. Persze vannak, akik azt mondják, „de hát most is állnak a régi házak is”. Igen egy részük valóban, mivel egy másik részük, amit nem építettek meg jól, vagy nem vigyáztak rá eléggé, azok megsemmisültek, vagy lakhatatlanná váltak. Szerencsére ma már egyre nehezebb olyan embert is találni, aki egy kocsmában egy sör mellett aláírja, hogy vállalja a felelősséget az építkezésért.
Visszatérve az ökoházakra. Ezek jellemzően több emberi munka ráfordítást igényelnek, mivel jelenleg még nincs akkora piacuk, hogy megérje a nagyobb befektetőknek beruházni a tömeggyártásra. Hatalmas eredmény, ha nem kerül többe, mint egy téglaház, de az is inkább a tégla utóbbi időben végbement drasztikus áremelkedésének köszönhető. Miért éri meg mégis? Szerintem mindenki tapasztalta, hogy mi a különbség egy tiszta pamut/lenvászon/kendervászon ruhadarab és egy olyan között, ami akár csak részben műszálas. Nyáron 38 fokban különösen.
Természetesen lehetőségeinkhez mérten igyekszünk az árbeli különbséget csökkenteni, úgy érzem, hogy már most hatalmas eredményeket értünk el ezen a téren az elmúlt évek fejlesztéseinek köszönhetően, de még az út egy jelentős része van előttünk. A tömeggyártott építőipari termékeket fele/harmada áron tudják előállítani az öko anyagokhoz képest, így egy sokkal szélesebb disztribútor hálózaton keresztül lehet őket értékesíteni, mert az egész hálózat rá tudja tenni a hasznát/díját a gyártótól, a marketingen keresztül kereskedőkig. Sokan meglepődnének, hogy egy átlagos tüzép is milyen árréssel dolgozik…
Bízunk abban, hogy hamarosan az ökologikus szemléletű építési rendszerek is legalább részben eljutnak a tömeggyárthatóságig, így biztosítva a nagyobb térnyerésüket. Rajtunk nem fog múlni. 😉