Lakóház építése természetes anyagok használatával
Mielőtt bárki mások kritizálásával vádolna, be kell vallanom, hogy ezekben a cikkekben a saját fejlődésem története is vastagon benne van. E sorok írója már tapasztalatokkal rendelkező szakemberként ment végig olyan kihívásokon, amit sokan mindenféle szakképzettség nélkül is úgy gondolnak, hogy jobban tudnak. Ez a bejegyzés az ilyen esetekről szól. Ez különösen a természetes anyagok használata kapcsán jellemző. Vályoghoz, szalmához, kenderhez jellemzően mindenki jobban ért, mint az, aki esetleg sok év alatt már le is tesztelt bizonyos dolgokat. Utóbbi sok esetben igen fájdalmas tapasztalatokat is jelentett.
A megszokott építőipari kivitelezések kapcsán is bőven van muníció, hogy mit és hogyan lehet elrontani, de mivel ezzel számos más weboldal is foglalkozik, így ennek csak egy részére koncentrálnék. Ez pedig az „olcsó” munkaerő. Én például most már be sem engedek olyan munkásokat az építkezésekre, aki nem beszél rendesen magyarul. A hazaiak között is akad bőven, aki beszél, csak éppen nem ért, de szerencsére az ilyeneket megtanultam kiszűrni (sok évembe és pénzembe került). Időnként azért mégis meg-megjelenik egy-egy ilyen.
Én is megtapasztaltam az ukrán munkaerő minőségét (sajnos olyan alvállalkozó által, aki előtte nagyon korrektül dolgozott), úgy döntöttem, hogy soha többet. A helyrehozatal hét számjegyű összegbe került (nekem). Ugyanakkor nem kell őket hibáztatni, nem tehetnek róla, mert ők olyan környezetben nőttek fel, ahol ez a természetes. Egyszerűen nálunk (Magyarországon) csak más az igényszint. Ezt el kell fogadni. Most egyik kivitelező barátom tapasztalta meg ugyanezt, ő kétszer vette meg a befejező munkálatokhoz az anyagokat, mert az elsőt vissza kellett bontani. Hasonló eset volt az egyik építtetőmnél, akinek egy átalakítást terveztem. Ott román csapat csinálta meg jó olcsón a tetőt, aztán jó sokba került a javítás, amivel sikerült addig elérni, hogy egyáltalán biztonságos legyen.
Egy időben trend volt, hogy „megversenyeztették” a kivitelezőket, persze többször előfordult, hogy az nyert aki szimplán alacsonyabb árat mondott (mert mondjuk számolni sem tudott, vagy egyszerűen csak nagyon kellett neki a pénz) és más tényezőket nem vettek figyelembe (pl. mennyire látja át, érti a tervet stb.), mondanom sem kell mi lett a vége: kisebb alapterület drágábban, a másik helyen már az idegeik kímélése érdekében egy idő után nem is számolták, hogy mennyibe került a ház. Sokszor olyannak adták a munkát, aki egy normális költségvetéssel sem rendelkezett, ami normál esetben az ajánlat szerves részét képezi. Természetesen ilyenkor sokszor csörgött a telefonom is, hogy mit csináljanak, menjek már ki művezetni…
A kender az egyik kedvenc témám, mert ahhoz annyira értenek, akik elolvasták a külföldi szakirodalmat, hogy vitatkoznak velem és a kollégáimmal, hogy mi működik és mi nem. Nálunk tesztelve lett minden és ami nem működött, azt módosítottuk. Volt rá példa, vitatkozott az illető, hogy a kenderhez nem kell más kötőanyag, csak mész, mert az angol nyelvű szakirodalomban is ez van. A vicc az, hogy abban is az van, hogy a mész önmagában kevés… Aki nem hiszi, próbálja ki! De ne rögtön házépítéssel, mert az igen fájdalmas tapasztalat lesz. Persze olyan is volt, aki megvette az „olcsóbb” külföldi kötőanyagot, aztán amikor szembesült a problémákkal, akkor persze elkezdett keresgélni és megtalált a kollégáimat (Kenderház Magyarország). Ilyenkor már sokkal nehezebb (és drágább) orvosolni.
Aztán persze ott van a vályog. „Majd mi megcsináljuk a vályogtéglát, mert itt van az agyag, régen is így csinálták és működött.” (Lehetőleg kalákában.) Mondják ezt úgy, hogy fogalmuk nincsen arról, hogy milyen paraméterekkel rendelkező anyag van a területükön. Még azt sem tudják, hogy többféle típusú agyag van (pl. duzzadó, kötött, kövér stb.). Azt felejtik el, hogy akik régen ezzel foglalkoztak, azok hatalmas tapasztalattal rendelkeztek, mivel folyamatosan ezt csinálták és ismerték azt a helyet egy-egy település környezetében, ahol érdemes kitermelni, mert megfelelő az anyag. Persze aztán láttam olyat is, ahol ennek a jobban tudásnak az eredményeként ujjnyi vastag és több cm-es repedések voltak, mert sikerült olyan agyagból készíteni a vályogtéglát, ami zsugorodott. Aki ilyesmihez ragaszkodik, annak minimum egy talajmechanikát/laborvizsgálatot érdemes csináltatnia az adott helyen, hogy lássa mire számíthat. Én nem is tervezek semmilyen házat anélkül. A helyszíni vályogkészítés ráadásul elég munkaigényes, nehézkes az állandó minőségbiztosítása és legfőképpen drága. Így én már mindenkinek az üzemben előregyártott vályogtéglát javaslom, aki ilyenből akar építkezni.
Végül még egy adalék a kalákához: sok kivitelező esetében sem egyszerű garanciát érvényesíteni, de próbálja meg valaki ezt a kalákánál! 😉 Itt, mivel sok esetben gyakorlattal nem rendelkező emberekről van szó, ezért borítékolható a több hiba, aminek a javítása igaz, hogy szerencsésebb esetben későbbre tolódik, de a bontással együtt már jelentősen drágább.
Összegzés: A mai árakat figyelembe véve gondolja meg mindenki, hogy az építkezés teljes költségének 30-40%-át kitevő munkadíj hány százalékát tudja megtakarítani… A gépi munkák arányát figyelembe véve, még a legoptimálisabb esetben is biztosan nem több 30-40%-nál a teljes munkadíjra vetítve. Ez az építkezés teljes költségvetésének az ideális esetében is 16%-a. Ezzel nemcsak kockáztatja a maradék 84%-értékét, hanem elbukja a jelenleg generálkivitelezésre vonatkozó 5%-os ÁFÁ-t is. Megéri? Mindenki maga döntse el…