Tömegkályha csikótűzhellyel
A közelmúlt energiapiaci eseményei, valamint a napelemek hálózatra csatlakoztatásának kérdése sokunkat késztetett azonnali újratervezésre. Ez az adott pillanatban lehet, hogy kellemetlen, vagy inkább kényelmetlen, de hosszabb távon mindenképpen előnyösebb, ha a hálózattól való függésünket elengedjük.
Itt viszont több lehetőség is van a bekerülési/fenntartás költségek arányát és természetesen a komfortzónánk mértékét tekintve, amelyeket érdemes végigvenni.
Természetesen a felsoroltakon túl is vannak további lehetőségek, de most igyekeztem a leggyakoribb, családi házas léptékben is vállalható költségű megoldásokat összeszedni, amelyekkel tapasztalataink is vannak.
Az alapvető lehetőségek az energia típusát tekintve (már csak megújulót lehet): a fa és elektromos energia (nap, szél, a vizet kivenném, mivel nálunk nem nagyon van rá lehetőség).
Nézzük először az elektromos energiát:
- sziget üzemű napelemes rendszer, itt a teljesítmény leginkább a napsütéses órákra, de minimum szórt fényre korlátozódik, így a teljes üzemidőhöz szükséges az energiatárolás. Ezt legegyszerűbb módon akkumulátorcsomaggal tudjuk áthidalni, de ez még jelentős költséget jelent a legtöbb esetben. Sokat tudunk megtakarítani, ha olyan céget választunk, aki maga építi meg cellákból a kívánt akkucsomagot.
- sziget üzemű szélenergiával megtáplált rendszer, hasonló mint az előző, csak itt a szélsebességtől (és még néhány jellemzőtől, amit most nem részletezek) függ a termelés, de ugyanúgy kiegyenlítés szükséges.
- H-tarifás rendszer (nem független a hálózattól), ez lényegében a klíma/hőszivattyús fűtés
- ide sorolnám még azokat a hibrid rendszereket is, ahol a napelemet is és szélturbinát is telepítenek, valamelyest kiegyensúlyozva ezzel a folyamatosságot ezáltal kisebb akkucsomagot igényel.
Amennyiben a fűtés elektromos és nem direkt, úgy a hőszivattyúval jelentősen lehet mérsékelni az energiafogyasztást, ergo kisebb akku szükséges. Ez viszont a beruházási oldalon ugyanúgy megjelenik. Viszonylag költséghatékony megoldás lehet a fűtésre alkalmas klíma, mivel az is ezen az elven működik és egyszerűen megoldható a helyiségenkénti szabályzás.
Itt is igaz, hogy a legmegfelelőbb rendszer kiválasztása egy soktényezős egyenlet és jelentős finomhangolást igényel.
Fatüzelés:
- fatüzelés fajtái a hőátadás szerint:
- vízteres/közvetett (kályha, kandalló, tűzhelykályha, kazán) ez legtöbbször elektromos áramot igényel a keringetéshez, mivel ritkán van lehetőség gravitációs rendszer kiépítésére
- víztér nélküli/direkt (Kályha, kandalló) ez teljesen analóg, akkor is működik, ha már semmi más nem.
- a fatüzelés különböző fajtái a berendezések/tömeg szerint:
- kandalló – önmagában leginkább a levegőt fűti, így leginkább olyan helyeken előnyös, ahol gyorsan és nem túl hosszú időre kell felfűteni (pl. hétvégi házak, időszakos használatú terek stb.)
- kályha – a tömegétől függően hosszabb ideig tartja a meleget és sugározza is azt. Egy normál cserépkályha akár a fa elégetését követően még hosszú órákon keresztül, de egy 4-5 tonnás tömegkályha esetében ez akár 1-1,5 nap is lehet tapasztalatom szerint.
- kazán – egy jellemzően más helyiségben elhelyezett fűtőberendezés, ami leginkább vizes rendszer működtetésére szolgál (az utóbbi időben kevesen választják). Ha külön helyiségben van, akkor valamekkora (pár százalék) hővesztességgel is számolni kell.
- fatüzelés az égés hatásfoka szerint
- hagyományos – mostanában sokat hallom démonizálni a fatüzelést és a fűtési időszakban a levegő rossz minőségét is sokszor a fával fűtőkre fogják. Ez sok esetben igaz is, mert nagyon nem mindegy, hogy az ember mivel és hogyan fűt. Alap pl. hogy nedves fával nem fűtünk, mert nemcsak füstöl, hanem a kéményt is tönkre tudja tenni.
- füstgázokat is elégető rendszerek – ilyen pl. a faelgázosító kazán, de egy jól megépített tömegkályha is, ahol külön terek vannak kialakítva a füstgázok elégetésére. Ezeknek az égési hatásfoka akár a 85%-ot is eléri, így igazán nem mondhatóak környezetszennyezőnek.
Ennyit gondoltam most, aztán lehet, hogy pár hónap múlva megint újratervezünk…