Olyan házakat, településeket látok magam előtt, ahol az emberek közösségeket alkotva, harmóniában élnek a természettel, természetes környezetükkel. A vidék itt nem lealacsonyító jelzőként működik, hanem egyfajta rangot-értéket képvisel. A vidéki ember a józan gondolkodást képviseli és a nemzetgazdaság éltető tagjaként komoly elismerésnek örvend, mert mindenki tudja, hogy ő az, aki mindig értéket hoz létre. Az idelátogató külföldi vendég tájegységtől függetlenül azonnal tudja, hogy Magyarországon jár.
A lakhely jellegétől (ház, tanya, falurész, község) függő megoldás szolgálja azt, hogy a helyi lehetőségeket legjobban kihasználva olyan élettérben élik az emberek mindennapjaikat, amely hosszú távon is garantálja a megélhetést, és minden a helyén van. Nincsen szemét, mert mindent helyben feldolgoznak és helyi termékeket vásárolnak, megkímélve ezzel a környezetet a fölösleges szállítás és csomagolás fölösleges hatásaitól és magukat a még inkább fölösleges költségektől. Itt helyben termelt egészséges élelmiszert fogyasztanak, amit vagy a helyi boltban vesznek meg, vagy ha erre nincs lehetőség, akkor ők maguk elő tudják állítani.
A házak évezredes kultúrát és harmóniát sugároznak, miközben teljességgel megfelelnek a mai kor követelményeinek. Vagy a térségre történelmileg és kulturálisan jellemző településképet mutatnak (pl. vályogázak, szalmaházak, rönk- és gerendaházak), vagy beleolvadnak a természetbe (dombházak). Olyan hagyományos anyagokból épültek, mint a vályog, vagy a földtégla, fa, nád, amelyek sem előállításuk, sem beépítésük, vagy bontásuk során nem igényelnek jelentős fosszilis energiát, emberit viszont annál inkább. A természet kihívásaira a józan ész diktálta tradicionális megoldásokkal válaszolnak. Megkímélik használóját az olyan ésszerűtlen és fölösleges energiák felhasználásától, amit pl. a klíma, vagy a mesterséges páraszabályzás igényelne, mert az épületszerkezetek és az épület funkcionalitása ezeket a feladatot önmagukban képesek ellátni. Ez az energiatakarékosságon felül azért is jobb, mert így olyan zajoktól is mentesül a lakó, ami halk volta miatt a tudatosan figyelve nem is annyira, de a tudat alatt igen zavaró lehet.
Fontosnak tartom kiemelni, hogy az imént említett épületek kulturálisan egy egységet alkotnak. Nem az vív ki elismerést, akinek nagyobb/drágább háza van, hanem az, akinek tisztább, szebb, akinek a legszebb gerendát faragta a „Józsi bácsi”, vagy aki a legszebb zsalugátereket készítette saját kezűleg. A lakók önmaguk is részt vesznek a ház létrehozásában és ezért a helyi szokásoknak megfelelő tanfolyamokon elsajátíthatják a szükséges ismereteket. Így a helyi építészeti kultúra újrateremtése mellett olyan személyes élményekkel gazdagodnak, ami sokkal szorosabbá fűzi a kapcsolatot a ház és lakója között. Nem utolsó szempont az sem, hogy a kevés ipari- és a jelentős mértékű élőmunkaigénynek közösségformáló és a helyi gazdaságot élénkítő hatása is van. Emellett az építkezés sokkal kisebb hányadát képviselik az olyan szolgáltatások, amelyeknek díjaiba igen komoly mértékben beépülnek a banki kamatok és energiaárak (itt gondolok többszintű kereskedői hálózatra, szállításra, logisztikára, előállítási-, tárolási költségekre, előfinanszírozásra stb.). Sokkal egyszerűbb, azt használni, ami helyben is megvan.
Összességében azt látom, hogy az emberek újra otthonokban élnek. Olyan helyen, amiről nem a havi törlesztőrészlet és a szomszédtól való elzárkózás a cél, hanem egy egészséges élettérben folyó egészséges élet. Ahol a gyerek ki tudja elégíteni a természetes mozgási igényét, ahogy a család újra össze tud ülni közös étkezésre megadva a szertartás szentségét, ahol télen a konyha-étkezőben újra ott lobog a tűz és ahol nem egy mások által működtetett készülék neveli a gyerekeket. A család újra kölcsönös összefogással segít egymásnak házat építeni, ezzel szorosabbra fűzve az összetartást, a kapcsolatokat.
Ezek az otthonok újra emberléptékűek a hamis fogyasztói igények helyett újra a valós szükségletek kerülnek előtérbe. Meggyőződésem, hogy az egészséges, inspiráló környezet jelentősen hozzájárul egy egészséges, valódi értékrenddel bíró, új nemzedék felnövéséhez. Ehhez nem kell sok új megoldást kitalálni, egyszerűen csak újra felfedezni azt, ami bennünk él, és néhány éve még itt volt körülöttünk.
Válóczy Balázs