A legtöbb esetben, amikor egy ökoház kerül szóba, akkor a legtöbben vagy valami természetes anyagokból épülő házat képzelnek el, vagy valami növényekkel borított házat, esetleg dombházat. Ez a ház viszont teljesen más miatt különleges. Bizonyos szempontból ez az utóbbi évek egyik legizgalmasabb terve. Adott egyfelől egy ijesztő állapotú épület, másfelől egy hibbant építész tervező és egy nagyon igényes építtető. Ezekkel az összetevőkkel építünk újjá egy húsz éve a természetnek és „gyűjtőknek” kitett házat, ami első ránézésre nekem is igencsak elgondolkodtató volt. Egy átlagos építész valószínűleg kapásból azt mondta volna, hogy bontás, de mivel tisztában vagyok a bontás költségeivel – ahol főleg a hulladék elszállítása drága – ezért más megoldást kerestünk.
Az épület kontúrja adott. A dolog érdekessége, hogy a használatbavételi engedélyt nem is kapnánk meg, mert ugyan a telken belül van a meglévő ház, de nem az építési helyen belül. (Ez azt jelenti, hogy nincsenek meg a szükséges védőtávolságok a telekhatárhoz képest.) Miután körüljártam a lehetőségeket, maradt, az, hogy a meglévő épületet viszont rendbe lehet hozni. Ez azért van, mert több, mint 10 éve ott áll, ezért nem bonttathatják le, de mivel a jelenlegi szabályozásnak nem felel meg, ezért nem kaphat használatbavételi engedélyt sem. Furcsa, ellentmondásos helyzet, de ez van. Így maga a dokumentáció sem megy be semmilyen hivatalos helyre, ezért egy a bejelentési dokumentációhoz hasonló, de kicsit részletesebb tervet készítettünk.
A feladat érdekessége, hogy ez az épület úgy lesz ökoház, hogy lényegében alig használunk – a fát leszámítva – öko anyagokat. Itt inkább a szemlélet az, ami lehetővé teszi, hogy felhasználjuk azt a mi van, illetve ne dobjuk ki. Ez öko szempontból inkább egyfajta épület újrahasznosítás. Az alap egy 100 év körüli, meglehetősen ijesztő állapotú, de téglából épült parasztház, amihez kb. 20 éve hozzáépítettek fedett teraszokat, de valószínűleg az eddigi léte során más módosítások is voltak. A falban lévő nyílás nélküli boltozatok, áthidalók, valamint a különböző méretű és stílusú nyílászáró maradványok erre utalnak.
A meglévő szerkezet így meglehetősen vegyes képet ad. Van például egy 12 cm vastagságú vasbeton födémünk, ami egy meglévő, az idők vasfogának magát igencsak megadó fafödémre került korábban – a hozzáépítéskor – kiegészítésként. A fafödém állapota az időjárásnak, gondozatlanságnak, valamint lopásnak sok évig kitett épületen jelentősen megromlott, olyannyira, hogy korhadának is indult és néhol már lógnak is a gerendák. Az építtető úgy döntött, hogy ahelyett, hogy a vasbetonra egyszerűbb megoldásként tennénk még egy kiegészítő réteget, inkább a gerendás alsó részt építi újra látszó fagerendákkal. Kétségtelenül ez a drágább megoldás, de egyben összehasonlíthatatlanul szebb is. A vasbeton födém egy része viszont vissza lesz bontva, mert nagy, összefüggő terek kialakítása volt a cél, ahol egy nagyobb társaság is kényelmesen elfér.
A megtartás melletti érv volt az is, hogy egy vasbeton szerkezet elbontása a hulladékelszállítással együtt már horrorisztikus költséget jelent. Ha mindent elbontunk és szabályosan elszállíttatjuk, akkor az kb. egy komplett alapozás költségeivel megegyező tétel lett volna, vagy annál is több egy kicsit. Így még ha komoly átalakítások árán is, de egy közel szerkezetkész állapot lehet a kiindulási alap. Ehhez képest maradt a teljes alapozás, a falak jelentős része (még ha több helyen ki is kell pótolni/cserélni) és a födém, aminek csak egy részét kell elbontani/pótolni. Mielőtt elvállaltam és nekifogtunk a tervezésnek, ezeket végigbeszéltük és számoltunk. Az építtető több embert is megkérdezett, volt aki azonnal a bontás mellett érvelt (tervező) és volt, aki azt mondta, hogy menthető (kivitelező). Én valahol a kettő között foglaltam állást, de az jelentősen a megtartás felé billent. Azért biztos, ami biztos, megnézettük egy tartószerkezeti tervező kollégával, aki szinte teljes mértékben az én szavaimat támasztotta alá, úgyhogy megegyeztünk és belevágtunk.
A tervezési folyamat is nagyon érdekes volt, mert már rég találkoztam ennyire igényes ügyféllel, aki olyan megoldásokat kért, aminek nekem is utána kellett néznem. Egy-egy részletre volt, hogy 3-4 verziót is kidolgoztunk, mire megszületett a döntés. Néha kicsit több türelmet igényelt részemről a szokásosnál, de azt kell mondjam, hogy megérte, mert mindketten úgy érezzük, hogy a lehetséges legtöbbet kihoztuk az adott helyzetből, vagy talán még egy picit többet is. Hosszú évek óta nem éreztem azt, hogy egy építtető által ennyit fejlődtem volna, ami igen különlegessé teszi számomra ezt a feladatot.
Az igények nagyjából úgy néztek ki, hogy legyen minél több fény, legyen sok kapcsolat a környezettel bent az épületben is és belül lehetőleg minél nagyobb társaság tudjon összejönni. Fent a tetőtérben több ember tudjon aludni. Mivel rekonstrukcióról van szó, ezért nem voltak túl nagy kötöttségek az energetika terén, ami természetesen nem azt jelenti, hogy az épületnek nagy lesz az energiavesztesége – mert rendkívül energiatakarékosra terveztük -, hanem sokkal inkább azt, hogy alkalmazhattuk a legegyszerűbb megoldásokat. Szinte az egész épületet ki tudja fűteni a megfelelő helyekre elhelyezett két kályha, amiből az egyik egy tömegkályha, a másik a konyhában lévő takaréktűzhely. Ezen felül lesz még egy vagy két split klíma, ami hűteni és fűteni is tud. Hűtésre nem nagyon lesz szükség az alkalmazott nagy tömegű és nagy hőtároló kapacitással rendelkező anyagoknak és az épület körüli sűrű növényzetnek, valamint az árnyékolásnak köszönhetően. A lényeg tehát egy energiatakarékos épület, a lehető legegyszerűbb gépészeti megoldásokkal. Egy ökoház, aminek az ökoház jellegét nem annyira a felhasznált anyagok, hanem inkább a rendbetétel során alkalmazott szemlélet adja.