Épület tervezés a „szokásostól” kicsit eltérő szemszögből
Sok-sok éve foglalkozom különböző épületek tervezésével és ezalatt az idő alatt egyre inkább finomodtak a módszereim. Egy épület tervezés esetében alapvetően szükség van a „ráérző” képességre, amit igyekszem az elejétől fogva minél inkább alkalmazni, de sok esetben egyre jobban sikerült túlhaladni az előzőt. Az elején még nagyon az elme által vezérelve, teljesen racionális szemmel terveztem, de ahogy ezt fokozatosan sikerült elengednem, néhány alkalommal meg tudtam élni, hogy már az első változat közel tökéletes lett. Ennek persze feltétele volt az is, hogy olyan építtetőm legyen, akinél ez tudott működni. Ez persze nem azt jelenti, hogy a racionalitás már nincs jelen a tervezési folyamatban, hanem inkább azt, hogy azt a vége felé szoktam ráengedni és nem hagyom, hogy adott esetben már az elején elvegye a folyamat „lelkét”.
Egy épület tervezés esetén ugyanis nagyon nem mindegy, hogy mi az első kép/vezér idea. Legtöbb alkalommal ez már az első helyszíni bejárás alkalmával megmutatja magát, de arra is volt példa, hogy már előtte. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy – sajnos sokakkal ellentétben – ehhez semmilyen tudatállapotot módosító segédanyagra nincs szükségem. Ez inkább köszönhető néhány gyakorlatnak, amik fejlesztik ezt a képességet, így aztán az idő előrehaladtával, egyre pontosabban látom már az első alkalom során, hogy mi az irány. Néha – nagyon ritkán – viszont belefutottam abba is, hogy nem láttam, még később sem. Az ilyen esetekben azt tapasztaltam, hogy az építtetőben sem élt egy tiszta kép arról, hogy mit szeretne. Arra következtetek, hogy valamilyen módon az építtető által kerülök kapcsolatba azzal z ideával, vagy nevezzük bárminek is, ami az adott helyszínre kívánkozik. Talán magához az építtetőhöz sikerül kapcsolódnom a nem verbális kommunikáció valamely formájával. Arra következtetek, hogy sok kollégám is csinálja ezt, csak épp nem feltétlenül tudatosan, mivel szerintem ez része a szakmánknak. Egy épület tervezés ugyanúgy igényli ezt a folyamatot, mint minden más kreativitást igénylő szakma.
Érdekes, hogy ez társasházak és nem lakóépületek tervezése esetén is így működik. Ott – ha cég a megrendelő -, is tartozik hozzá egy olyan személy, aki az adott projekt felelőse és akivel ily módon kapcsolatba lehet lépni. Ebben az esetben – mivel elsősorban üzleti szempontok érvényesülnek – könnyebbség, hogy kevésbé nyomja rá magát az ego a tervezés folyamatára. Van viszont egy olyan oldalai is, hogy ilyen esetekben a hatóságok tudnak néha furcsa előírásokat támasztani. Ez utóbbi persze nem feltétlenül minden esetre igaz, de azért néha előfordul.
Mindezeket összegezve egy épület tervezése, a legtöbb esetben igényel olyan folyamatokat, amit racionális szemmel nem feltétlenül tudunk megmagyarázni. Egy igazán jó ház szerintem csak így jöhet létre.