Ma délután megdöbbenten értesültem, hogy elhunyt korunk (külföldön is) legismertebb magyar építésze. Makovecz Imre építészeti munkásságát talán nem szükséges külön méltatni, mert az önmagáért beszél és még a legkevésbé művelt emberek is felismerik annak jegyeit, anélkül is, hogy valójában tisztában lennének a tervező nevével és az épületek mögöttes tartalmával.
Rengeteg emberre és építészre volt és van hatással épületeivel, az iskolával amit alapított és gondolatiságával. Sokan tekintjük példaképünknek. Nemcsak mint építészt, hanem mint olyan embert is, aki tisztánlátásával, szókimondásával, bátor kiállásával olyankor is vállalta küldetését, amikor környezet nem kedvezett az ilyen világlátásnak. Nem félt a széllel szembe menni. Amikor kellett, akkor prófétaként szólt s szavai ostorcsapásokként hatottak. De ugyanakkor képes volt arra is, hogy két mondatával az egekbe emelje az embert. A szellemiség, a gondolatiság, amit ránk hagyott, olyan jelentőséggel bír, hogy generációk gondolkodását, értékrendjét határozza meg és reméljük még fogja is jó sokáig. Köszönet érte.