(El)Fogyasztói társadalom

A fenti kifejezés egykori főnökömtől, Sáros Lászlótól származik és jelen esetben nagyon találó. Történt ugyanis, hogy nem egész 6 éve vettem egy Whirlpool hűtőt (ARC 5420). Szétnéztem a neten és úgy gondoltam, hogy az ár/érték aránya nagyon jó és különben is a Whirlpool egy megbízható márka. Aztán tavaly nyáron arra lettünk figyelmesek, hogy igen sokszor megromlik a tej, (amit a piacon szoktam venni), de gondoltuk, hogy biztosan azért, mert nem megfelelően tárolták a boltban és hát meleg van… Idén már egyre több minden romlott meg, úgyhogy bele is tettünk egy hőmérőt és akármennyire tekertük fel a maximális fokozatra, nem ment lejjebb a hőmérséklet 13 foknál. Erre kihívtam egy hűtőszerelőt, aki megnézte és azt mondta, hogy már nem érdemes megjavítani, mert drágább lenne, mint ha vennék egy újat. Biztos ami biztos, felhívtam a márkaszervizt is, akik meg egyenesen azt mondták, hogy meg se lehet javítani… Ennyit erről. Ma egy hűtő élettartama nem egész 6 év. (Legalábbis a Whirlpool szerint.) Ehhez képest saját szememmel láttam, hogy egy 50 éves Szaratov máig működik a nagymamám hétvégi házában, vagy laktam olyan albérletben egyetemista koromban, ahol egy hasonló korú Zil-Moszkva teljesített szolgálatot (az áramigényük persze egy külön kérdés), 20 éves Lehelekről meg már nem is beszélek. Hallottam történeteket ugyanilyen korú Bosch-ról is, ami amikor valamilyen alkatrész kellett hozzá, amit senki nem tudott beszerezni, akkor a gyár ingyen!!! küldött egyet (felismerték a reklámértékét). Mindenesetre elszomorít, hogy manapság már javítani sem lehet egy hűtőt…