Mostanában egyre több olyan ember jelenik meg a környezetemben, akik nagyon hasonló értékrend mentén gondolkodnak a jövő építészeti lehetőségeit illetően. Olyan dolgok látszanak körvonalazódni, amik sok tekintetben nagy előrelépést jelenthetnek az eddigi lehetőségeinkhez képest. Ennek egyik része lenne, hogy miként tudnánk drasztikusan csökkenteni az épülő házaink bekerülési költségét.
Nézzük meg valójában mitől kerül sokba egy építkezés:
- Az építőanyagokat tekintve legtöbbször üzemben előállított anyagokat használunk, amiket aztán valamilyen kereskedőnél tudunk megvásárolni és ez az esetek többségében még több száz kilométert utazik is. Minél több lépcsőn megy keresztül a folyamat, annál több adó, kamat (a hitelből való finanszírozás miatt), logisztikai, marketing és egyéb más költség kerül rá.
- A tervezők (köztük legtöbbször én is) a minősített anyagok kötöttségeit ismerve kell, hogy mérlegeljék a lehető legoptimálisabb megoldást. Jelenleg csak extrém esetben van lehetőség arra, hogy egyéni megoldásokban gondolkodjunk. Kicsit hasonló az eset, mint a gyógyszeriparnál, miszerint minden problémára van de megoldás, de persze annak van valamilyen „mellékhatása”, amit szintén kezelni kell. A gyógynövények pedig nincsenek minősítve.
- Lényegében leszoktattak minket arról, hogy rendszerben gondolkodjunk és ennek köszönhetően csak bizonyos elemeket pakolgatunk egymás mellé. Kialakítottak bennünk egy csomó hamis igényt, amit csak tetéz az emberek megnövekedett egója (pl.: iztos hogy kell az a torony a házra, ami esztétikailag egyébként igencsak megkérdőjelezhető és emellett épületszerkezetileg és hőtechnikailag is egy csomó új problémát okoz?). Sokan azt gondolják, hogy az építész arra való, hogy lerajzolja és aláírja a „már meglévő tervet”. Akik ehhez ragaszkodnak, azok előbb-utóbb szembesülni fognak azzal, amikor a költségvetés és a fenntartási költségek beárazzák ezt a makacsságot.
Most pedig nézzük meg azt is, hogy mivel lehetne csökkenteni a költségeket:
- A helyszínen kitermelhető és előállítható építőanyagok – a fent említett költségek nagy részének kiiktatását jelenti
- Egy egészként működő rendszerben gondolkodás, ahol a ház, a „gépészet” a kert a szennyvízkezelés nem külön egységenként, hanem egy teljes egészként van megtervezve a gazdálkodással összhangban. Ez természetesen kihat a fenntartási költségekre is.
- Különböző szempontok szerint optimalizált típustervek, amelyek a valós igényekre vannak kialakítva. Itt persze félre kell tenni az egót, mert manapság nem divat típustervekben gondolkodni. Mégis azt mondom, hogy szerintem igenis szép, ha egy településrész egységes házakból áll, ami inkább csak egy-két személyes elemből fakadóan különbözik egymástól. Ez különösen igaz akkor, ha az még a helyre jellemző kulturális jegyeket is magán hordozza.
- Többen összefogva egyszerre építkezni – arányosan eloszlik nagyon sok költség.
Ez csak néhány ötlet a teljesség igénye nélkül, arra mégis jó, hogy bemutassa amit egy esetleges szemléletváltás hozhat. Nem kell egy az egyben visszasírni a régi megoldásokat, de tanulni lehet belőlük és az alapelveket érdemes alkalmazni.