Korkép

Nem túl rég sikerült megnéznem”A hülyeség kora” című filmet és igencsak elgondolkodtatott. Korábban is sokszor felmerült már bennem, hogy mik lehetnek azok a jogos igények, amiket az ember támaszthat kényelme érdekében. Ezt követően éppen azon agyaltam, hogy nem csak olyan szempontból lehet természetes valami, hogy maga az anyag természetes, nem károsítja a környezetet, hanem az igénybevétel során tanúsított viselkedése szerint is.Bár láttam már földházakat vasbeton födémmel is, de mégis valahogy az az érzésem volt, hogy az egy megerőszakolt dolog  – íves szerkezetekkel sokkal kevesebb mesterséges anyag lenne szükséges. Ugyanez az érzésem, amikor hosszú egyenes pincefalat kell tervezni és ezért szükséges azt pillérekkel megerősíteni, de még sorolhatnám a többit is. Nem tudom megmagyarázni pontosan hogy miért van ez az érzés, de talán az okozhatja, hogy vonzódom a tradicionális és lehetőleg minél egyszerűbb és ésszerűbb megoldásokhoz. Ha belegondolunk, hogy eleink katedrálisokat voltak képesek építeni pusztán nyomott szerkezetekkel úgy, hogy a szerkezet a pusztán  geometriájával vette fel a terheket akkor talán már jobban érthető, amire gondolok. Egyre inkább az a meggyőződésem, hogy nem azért használtak egyszerűbb dolgokat, mert tudatlanabbak, hanem mert bölcsebbek voltak.

Az az érzésem, hogy a mai építőipar egyre inkább hasonlít a gyógyszeriparhoz. Egyre több fölösleges igényt támaszt az emberben, aztán felkínálja rá a “megoldást”, ami természetesen újabb és újabb tüneteket produkál újabb és újabb “megoldásokat” igényelve. Így van még egy mód, amivel az ügyfelet a lehető legnagyobb függőségben lehet tartani (ha belegondolunk, hogy az építkezéseknek hány százaléka megy hitelből…). Arról már nem is beszélek, hogy az építészeti trendek a fogyasztói társadalomba tökéletesen illeszkedve egyre inkább a hulladékokat termelő eldobható épületek irányába mutatnak.

Hogy konkrétumokat is említsek: sokszor érzem azt, hogy a “dizájn” abszolút elsőbbséget élvez olyannyira, hogy akár már  a használhatóság rovására is megy. Mivel dolgoztam olyan épület kivitelezésénél, ahol ez tényleg az egyik első helyen szerepelt, azt is látom, hogy ennek mi a költségvonzata. Nem akarok itt részletekbe belemenni, de talán nyugodtan mondhatom, hogy sokszor meg tudja növelni a bekerülési költséget két-háromszorosára.

Ha belsőépítészeti oldalról nézzük, akkor viszont az úgynevezett “minimál dizájn” sokkal inkább szolgálja a sorozatgyártás során a gyártási költségek minimalizálását, mint amit szerintem kellene: az ember igényeinek leszorítását az elengedhetetlenül szükségesre. Természetesen itt is a profit előzi meg az ésszerűséget.

Mindezeket összegezve újra ugyanoda lyukadunk ki: először a fejekben kell rendet tenni. Végig kell gondolnunk, hogy mire van tényleg szükségünk. Tényleg fogjuk-e használni azt a medencét? Boldogok leszünk attól, ha nekünk több van, mint a szomszédnak? Tényleg akarunk-e házat építeni a lomoknak? Akarunk akkora házat építeni amelyben a családtagok inkább eltávolodnak egymástól? Tényleg akarunk erre hitelt felvenni? 20 év múlva is szépnek fogjuk-e tartani a jelenlegi trendeknek megfelelő házat?

Archívum
Kategóriák
Visszahívás kérése

Kapcsolat

 

* kötelező mezők

License
All Rights Reserved