Hétvégén hívott az egyik kedves építtetőm, akinek jelenleg dombházat tervezek. Egy igen érdekes gondolatot osztott meg velem, amit egy hölgytől hallott és valahogy így hangzott (amennyire másodkézből pontosan lehet idézni):
„A föld túlságosan élő, ahhoz, hogy nekünk embereknek jó legyen benne lakni. Inkább a hagymának, krumplinak és a növényeknek jó a föld alatt lenni. Nekünk a következő időszakban az lesz a feladatunk, hogy az Éggel, az angyalokkal és az Istennel vegyük fel a kapcsolatot. A mai kor emberének kötelessége az, hogy színtiszta (tükörtiszta) tudattal kell szemlélnie azt, ami a mai világban végbemegy – ez az eleven közeg a tiszta gondolkodást gátolja.”
Makovecz Imre siófoki temploma - alul a nehéz föld, az ég felé az egyre könnyedebb fa...
Bár azért őket nem sikerült eltántorítania a földház építésétől, mégis elgondolkodtam azon, hogy miért és milyen emberek építenek dombházat maguknak? Rögtön eszembe jutott a sokak által (és köztük általam is) nagyra becsült Makovecz Imre is, aki úgy építi házait, hogy a földtől egyre inkább távolodván egyre légiesebb, könnyedebb anyagokat használ.
Ezt követően azonban visszaemlékeztem arra a nyárra is, amikor Ujhelyi Hédivel és Ozsvári Dénessel végigjártunk a Zsolt (Hegedűs) által tervezett házak közül majd’ tízet, hogy riportok készüljenek a lakókkal, amelyek aztán a Dombházunkban kerek a világ című könyvben jelentek meg később. Ez némileg megcáfolta, hogy egy dombház bezárná az ember tudatát, mert pont azt tapasztaltam, hogy az ilyen házban lakó emberek talán mondhatni nagyobb részének életében sokkal inkább szerepet játszik a spiritualitás és a bölcsesség. Aztán eszembe jutott, amikor Zsolt említette nekem még amikor elkezdtünk együtt dolgozni, hogy a dombházak kupoláinak a felülvilágító a megszokott, kizárólag vertikális kitekintés lehetőségét kibővíti a függőleges iránnyal is, ami az ég felé mutat, ami egyben hatással van az ember gondolkodására-tudatára is. Hm… Lehet, hogy ezért van? De hát már eleve ilyennek építették… Tehát már akkor is szempont volt…
Aztán gondoltam a Pálosokra, akik előszeretettel tartották szertartásaikat a föld alatti barlangokban. Őket sem igazán lehet azzal gyanúsítani, hogy nem a legtisztább tudatosság elérésére törekedtek. Tovább fűzvén a gondolataim, arra jöttem rá, hogy a Tudat az független a fizikai világ uralta törvényektől, így arra következtetésre jutottam, hogy azt fizikai dolgokkal nem is lehet befolyásolni… Na de akkor hogyan sikerül ilyen tudatlanságban tartani az emberek nem kis részét? – vetődött föl bennem az újabb kérdés. Aztán tovább gondolkodtam és rájöttem, hogy az embereket, az érzéseiken (félelem, vágy) és az ehhez kapcsolódó gondolataikon keresztül nyomják el és ezzel elnyomják a Tudat hangját (Micsoda képzavar…). Akik viszont ezt teszik azok különösen ügyelnek arra, hogy véletlenül se foglalkozzunk azzal, ami talán a legfontosabb…
Visszatérve az építtetőkhöz, úgy látom így utólag, hogy jelentős részük tisztában volt ezzel. Hogy miért választottak földházat, amikor annyi jó más megoldás is létezik (szalma-, vályog- és faházak), amik ráadásul szintén élő anyagokból vannak?
Földház opeion gyűrűje - arra ösztönöz, hogy időnként fölfelé is nézzünk
Szerintem a belső terek szakrális jellege miatt. Ezt csak az érti aki volt már ilyen házban-térben… Én is akkor lettem teljes szívemmel dombház rajongó, amikor beálltam az egyik ház központi gömbkupolájának a fókuszpontjába és megtapasztaltam, hogy milyen jó ott lenni. Aztán a gondolatmenet itt abbamaradt…
Miért írtam ezt le? Semmiképpen nem azért, hogy a hölgyet aki ezt mondta hiteltelenné tegyem. Már csak azért sem, mert úgy tudom azt mondta: „Lehet, hogy nincs igazam, de én így tudom.” – ez mindenképpen tiszteletreméltó szerénységre vall. Lehet, hogy a leírtaktól függetlenül tényleg neki van igaza ebben a kérdésben. A mondandójának azzal a részével viszont teljesen telibe talált, amikor a tiszta tudat fontosságát emelte ki… Talán ez lenne a megoldás a jelenlegi problémáinkra.
Válóczy Balázs