Hegedűs Zsolt kollégám küldte át nemrég ezt a hivatkozást, mint érdekességet és hihetetlenül jó megoldást, amely a terven lévő adatok szerint szerint a mai Szlovákia területén magyar nevén Hegysúr községben épült. A terveket Gernot Minke készítette, aki a németországi Kasseli Egyetem Épületkutató Intézetének professzora.
Ennek a háznak az építése is lehet, egy felettébb jövőbe mutató módszer. A szerkezet teljesen természetes anyagokból (fa, szalma, agyag, föld) áll és a többi helyen is igyekeztek újrahasznosított anyagokkal dolgozni.A ház érdekessége, hogy a terheket tulajdonképpen a szalma viseli (dongaboltozatok), ami nyomásra van igénybe véve. Ezeket a szalmabálákat kívülről spaniferrel (amivel a teherautók rakományát is rögzíteni szokták) feszítik össze. Csak a kupola alatt van egy minimális fah tartószerkezet. A központi kupolát hasonló módon falazzák szalmából, mint a mi dombházainkat téglából: egy gömbcsuklós vezetőrúd segítségével. Ők a vízszigetelést viszont előregyártva (leszabva és összehegesztve) teszik rá a házra.
További különbség, hogy ők a homlokzati falakat is előregyártva fából készítették el, a növények számára a táptalajt pedig zsákos föld adja, amivel viszonylag vékony földréteget stabilan fel lehet vinni a szerkezetre anélkül, hogy az lecsúszna onnan. A ház alsó hőszigetelését is nagyon igyekeztek a lehető leginkább környezetbarát módon megoldani. Ezt ömlesztett habüveggel csinálták meg, ami tulajdonképpen nem más, mint újrahasznosított üveg.
Ha valaki átkattint az alábbi linkek valamelyikére, akkor ott kiválóan látszik maga a technológiai folyamat is. Mivel a szalma csak szárazon tudja biztosítani a kellő szilárdsági és épületfizikai feltételeket, ezért szükséges volt nekik a vízszigetelés felkerüléséig külön fedelet biztosítani egy ponyva segítségével.
Összességében véve ez az épület egy nagyon érdekes és elgondolkodtató ötvözete a szalmaházaknak és dombházaknak.
Akit bővebben érdekel, az ide kattintva elérheti az összes képet az építés folyamatáról.