A családi ház tervezés nem anyagi oldala
A családi ház tervezés minden esetben egy nagyon lényeges folyamat kezdeti lépése. Egy család életében a saját otthon létrehozása mindig az egyik legjelentősebb esemény, amely hosszú évtizedekre meghatározza a társadalom legkisebb egységének életterét. Egy családi ház megvalósulása a gondolatot követően szinte mindig a tervezéssel kezdődik. Ez talán a legmeghatározóbb folyamat, ami ha jobban belegondolunk, generációkra van hatással sok-sok évtizeden keresztül. Csak a saját példámból kiindulva, döbbenetes volt a felismerés, hogy tudat alatt mekkora hatással volt rám az a környezet, ahol a gyerekkoromat és a fiatalságomat töltöttem. Ezt aztán később visszük magunkkal tovább, aztán egy másik sokkoló felismerés, hogy ezt valamilyen szinten az utódainknak is átadjuk, majd ők is az utánuk következőknek. Egy családi ház tervezés éppen ezért hatalmas felelősség. Az építész tervező feladata messzemenően túlmutat azon, hogy letegyen az asztalra néhány rajzot, amibál aztán meg is lehet építeni a házat. Anélkül, hogy túlságosan elmélyülnénk ennek a témának a vizsgálatában, csak kicsit elmélkedjünk azon, hogy mennyire nem mindegy, hogy milyen hatások és rezonanciák vesznek körül minket a közvetlen környezetünkben ahol életünk jelentős részét eltöltjük.Ez folyamatosan jelen van körülöttünk, amikor otthon vagyunk, vagy amikor alszunk. Normál esetben ez több, mint az időnk fele. Aki olyan szerencsés mint én, annak több is. Ha a mai fizikának az alapjait vesszük, akkor el kell fogadnunk, hogy minden csak rezonancia. Ezek sűrűségük – frekvenciájuk – mértékétől függően érzékelhetők számunkra tudatosan, vagy nem, de a tudat alatt mindenképpen. A tudatosan érzékelhető dolgokkal van könnyebb dolgunk, de mi van a tudat alattinkra hatással lévőkkel? Gondolok itt rezonanciákra, szimbólumokra, mögöttes kulturális tartalmakra, amik előfordulhatna a családi ház tervezés során. Példaként nézzünk meg két egyszerű szimbólumot: négyzet és kör. A négyzethez a bezártság, karám, keret, anyagiasság, racionalitás kötődik, míg a körhöz a végtelen. Melyik az amelyik inkább támogatja a létezésünket, fejlődésünket, lehetőségeinket amikor minden nap szembesülünk vele, melyikkel vagyunk jobban összhangban? Félreértés ne essék, nem mondom azt, hogy mindenkinek kör alakú házban kell élnie, de aki megérett a fejlődésnek erre a fokára és úgy érzi, hogy ez támogatná ebben, annak bátran javaslom.
Az alkalmazott anyagok minősége szintén rezonanciát képvisel, ami ugyanúgy hatással van a lakókra. Ha durván akarnám szemléltetni, akkor két szélsőséget szembe állítok: hol érzed magad jobban, egy erdőben, ahol a fák lombjain át kellemes szűrt fény áramlik be, vagy egy panelrengetegben, ahol mindenütt szürke beton vesz körül és az évszaktól függően hideget, vagy forróságot sugároz? Tudatszintedtől függetlenül nagyjából sejtem a válaszod…
A családi ház tervezés tehát ideális esetben több szinten zajlik. Egy jó épület ugyanis nemcsak fizikai, hanem szellemi szinten is működik. Nagyon nem mindegy ezért a tervező tudatszintje, valamint az, hogy milyen tudatállapotban történik a tervezés mint tevékenység. Aki áron alul dolgozik, az a folyamatos anyagi kényszer hatására az idő szűkében nem tudja beletenni a szükséges energiát és figyelmet, valamint hajlamos lesz az automatizmusra, mint ha futószalagon dolgozna, nincs ideje regenerálódni, ami szükséges a kreativitáshoz, ezért hamar kiég. Aki viszont túlzott áron dolgozik, az hajlamos elkényelmesedni és elszállni, egy idő után az ego át tudja venni felette az uralmat, ami viszont a másik véglet. Itt is rendkívül fontos ezért a mértékletesség, a középen járás. Ugyanúgy igaz ez a készülő tervre is. Az igénytelen dolgok (anyagok, megoldások) nem szolgálják az embert, mert hamar hulladékká válnak. A túlzott igények szintén nem szolgálnak, mert egyrészt rabul ejtenek (folyamatosan cserélni kell az aktuális trendnek megfelelően), másrészt sok esetben fölöslegesnek bizonyulnak, mert aztán nem is használják. Láthatjuk, hogy társadalmi szempontból egyik sem előnyös.
A családi ház tervezés ugyanakkor szellemi munka. Itt hangsúlyosan meg kell különböztetni a szellemi és az elme általi összetevőt. A szellemi rész az, ami divatos szóval élve egyfajta spirituális képességeket igényel. Ebben az esetben nem feltétlenül kell okkultizmusra gondolni, mert ezalatt inkább empátiát, ráérzést, képzelőerőt, figyelemkoncentrációt értek, amihez jó, ha még emberismeret, bölcsesség is párosul. Utóbbi azért fontos, mert tudni, érezni és látni kell, hogy az adott építtetőt éppen mi az ami támogatni tudja és támogatni fogja a jelenben és a jövőben. Ezt tudni kell finoman érzékelni, ugyanakkor ez csapatmunka is. A tervező részéről feltétel a nyitottság, az ítéletmentesség, míg az építtető részéről az őszinteség nem csak a tervezővel, hanem sokkal inkább saját magával szemben. Enélkül nem lesz jó az eredmény. Az elme része a műszaki megoldások kidolgozása a tanultak és tapasztalatok alapján. Mindkettő energiát igényel és ideális esetben ezek egyensúlyban vannak, mivel az eredménynek az anyagi világban is ugyanúgy működnie kell.
Hogyan lehet eldönteni, hogy mi az ami adott helyzetben az építtetőt szolgálja? Ehhez kell az emberismeret és a tapasztalat, valamint a ráérzés. Olyan emberi tulajdonságokat kell érezni, mint például az adott személynek milyen a teherbíró képessége, mi az a komplexitás, amit még kezelni tud, mennyire bonyolult dolgokat tud átlátni és mennyire elhivatott a projekt megvalósítása érdekében. Mindenkinek csak a személyiségéhez mérten nehéz „feladatot” szabad adni. A szemléltetés kedvéért a két véglet: vannak olyan emberek, akik pszichikai szempontból egyáltalán nem alkalmasak egy ház felépítésére, mert nincs meg bennük a kellő kitartás, problémamegoldó készség, de vannak olyanok is akik egészen komplex dolgokat képesek megvalósítani és ezen túl még a saját ötleteikkel is ki tudják egészíteni a projektet, emelve annak mind az anyagi, mind a szellemi értékét. Természetesen a kettő között széles a paletta, de akkor is érezni kell hogy az adott skálán hol helyezkedik el az illető.
A fentiek alapján a családi ház tervezés folyamata rendkívül sok finomhangolást igényel minden résztvevő oldaláról, ugyanakkor hatalmas fejlődési lehetőség is egyben, amit ha tudatosan csinálunk, akkor annak az eredménye rendkívül hosszú távon lehet pozitív.