Mesebeli házak – mindig az építtető teszi igazán azzá
A mesebeli házak leginkább a gyerekrajzok alapján azonosíthatók. Ha megkérünk egy gyereket, hogy rajzoljon egy házat, akkor nagy valószínűség szerint egy parasztház utcai homlokzatát fogja lerajzolni két ablakkal, füstölő kéménnyel, 45 fokos hajlásszögű piros tetővel, kicsit különc gyerekek esetleg dombházat, vagy valamilyen földbe vájt házat. Ha valaki őszinte véleményt akar egy házról, ami tényleg belülről jön, akkor meg kell kérdezni egy gyereket, hogy tetszik-e neki. Biztosan meg fogja mondani, hogy jó vagy nem jó. Felnőttként is azt mondom, hogy ha egy házat már magyarázni kell, hogy miért jó, akkor az nem jó. Miért? Mert az a jó ami szívből jön, nem pedig az elméből.
Az emberek többsége érzések alapján hozza meg a döntéseit. Ez különösen igaz, ha házépítésről van szó. Nyilván ilyenkor is hangzanak el a részemről ész érvek, de ezek inkább segítenek elképzelni egy szerencsésebb verziót, mintsem önmagukban hatnának. Tervezőként egy házhoz csak jó alapot tudok adni, de mindig az építtető teszi azt még jobbá, ő határozza meg, hogy a végleges kinézete milyen legyen. A mesebeli házak tervezése tehát ily módon nem teljesen létezik. A tervezési folyamat során meg tudom határozni a méreteket, az arányokat, az alapvető színeket, de ezeken a megbízó tud javítani, vagy rontani is. Javításról beszélünk, amikor beleviszi a saját személyes kézműves dolgait, teljesen egyedivé téve a házat, az eredetihez sok plusz értéket hozzáadva ezzel. Az elrontás általában a költségcsökkentésből fakad, amikor akár kényszerből akár nem, de olyan „szakembert” bíz meg a kivitelezéssel, aki nem látja át az épületet, vagy nem rendelkezik olyan képességekkel, hogy igényesen megvalósítsa azt. Az sem szokott jót tenni egy háznak, amikor például odafigyelünk az anyagok közötti összhangra, betervezünk egy fa nyílászárót, aztán bekerül helyette egy fehér műanyag. Mivel a legtöbb épületet fehér alapszínnel tervezem ezért teljesen más arányban jelenik meg fehér alapon egy fehér nyílászárókeret. Elfogadom, hogy a műanyag nyílászáró alsó hangon kétharmadába kerül a fának, de akkor legalább legyünk annyira igényesek, hogy fa mintázatút válasszunk. Többe kerül valamennyivel a fehérnél, de már nem nagyságrendileg. Az ilyen és ehhez hasonló „apróságok” pedig rengeteget számítanak. Ezek adják a ház lelkét. Nem szabad lebecsülni a jelentőségüket. Ahhoz tudom hasonlítani, amikor valaki jó ízléssel fel van öltözve, akkor egy nem megfelelően megválasztott ruhadarab is teljesen el tudja rontani az összhatást, mert disszonanciát visz az egészbe.
A mesebeli házak tehát tapasztalataim szerint mindig a tulajdonos jóvoltából lesznek olyanok, amilyenek, mert az ő lelkivilágát és ízlését tükrözik vissza. Tervezőként nyilván megtehetjük, a lehető legtöbbet, hogy a kívánt eredményt elérjük, de a lehetőségeink meglehetősen le vannak határolva. Így a képen látható és hasonló házak esetében a legtöbb dicséret mindig az építtetőt illeti.