A címben lévő kérdés a legtöbb ökoház vonalon építkezőnek nagy dilemma. Inkább legyen minden természetes, anyagú, vagy kössünk több kompromisszumot és ezeknek a többletköltsége árán építsünk még néhány négyzetmétert pluszban? Mennyire lehet a mai világban teljesen természetes anyagokból építkezni? Az elmúlt évek tapasztalata és a jelenleg hatályos energetikai és tartószerkezeti előírások mennyit és mit engednek?
A tevékenységi profilomnak köszönhetően az elmúlt években sokan kerestek meg ökoház tervezésének igényével. Voltak, akik már kimondottan határozott elképzelésekkel (dombház, szalma-, vályog-, kenderház) és voltak olyanok, akikkel együtt kellett kitalálnunk, hogy az igényeikhez mérten mi a leginkább ideális építési módszer. Mindeközben sok kutatást is végeztem, illetve volt, hogy tematikus kiállításokon is sikerült olyanokkal megismerkednem, akik ilyen építőanyagot forgalmaztak. Időközben új lehetőségek is megjelentek, illetve a jogszabályok is változtak, jellemzően a szigorúbb irányba.
Az egyik kérdés a nyílászárókat érinti. Jómagam is sokáig a faablak híve voltam, most is az vagyok. Pár hete viszont felvilágosított az egyik kollégám, aki ablakbeépítéseket oktat, hogy most már a faablakban is közel annyi műanyag van az impregnálás és a ragasztás (hossztoldás) miatt, mint a műanyagban. Ez azért elgondolkoztatott. A másik, hogy néztem a Hofstadter oldalát, aki az egyik legjobb faablakot gyártja és már úgy látom, hogy csak kívül alu burkolatú faablakot gyártanak… Ez persze rendkívül jót tesz a tartósságnak, de a kemény öko szempontoknak talán már kevésbé. Őszintén mondom, hogy még én sem döntöttem el a saját házunk kapcsán sem, hogy milyen nyílászárók legyenek (az egyik pár fokozottan ki lesz téve az időjárásnak), de egyelőre még én is a fa felé hajlok.
Vályogházak (új építés) esetén egy nagy kérdés a hőszigetelés. Nagyon megörültem amikor megtaláltam a Steico és a Hofatex termékeit, mert rendkívül jó minőségű anyagok és természetesen ökologikus szemlélettel készülnek. Ugyanakkor természetesen megértem az építtetőket, akik a kőzetgyapotot választották, mert az pont fele annyiba került. Egyébként az EPS-hez képest a kőzetgyapot is a drágább megoldásnak számít.
Alapozás tekintetében a hagyományos módszerek (kő-, beton, téglaalap) nem működnek a jelenlegi Eurocode szabványok mellett, csak a vasalt beton. Természetesen a vasalást lehet minimalizálni a feltétlenül szükséges mértékig, vagy a jelentős részét (ami nem hajlított) ki lehet váltani GFRP-vel (üvegszálas kompozit), vagy bazalt szálas kompozittal. Azt nem tudom megmondani, hogy ez mennyire öko a betonacélhoz képest, de egyelőre még valamivel olcsóbb.
Kenderházak esetén komoly kérdés a vázszerkezet anyaga. Jelenleg a fa csak jóval drágábban és sok-sok acél kapcsolóelem beépítésével tud megfelelni a követelményeknek. Itt nem csak az anyag drágítja meg, hanem a kapcsolóelemek megfelelő rögzítése nem kevés munkaidőt követel (szintén saját bőrömön is megtapasztaltam). Ezeket persze el kell látni a megfelelő korrózióvédelemmel is. Ehhez képest a vasbeton jóval olcsóbb, mivel egyszerűbb – és gyorsabb – a technológia. A fa esetében pedig számolni kell az utólagos mozgással is.
A tetőknél ökologikus megoldás a nádtető, de azt már a helyi építési szabályzatok kevés helyen engedik és azt is vegyszerrel kell kezelni, ha a tűzvédelmi szabályoknak meg akarunk felelni. Ugyanez igaz a faanyagokra is. Van még a fazsindely, de azzal is ugyanaz a helyzet, mint a nádtetővel, viszont talán valamivel több helyen engedik.
Jó megoldás, lehet a bontott építőanyagok, használata, de ott nagyon oda kell figyelni, hogy milyen állapotú anyagot veszünk. Téglából leginkább a tömör kisméretű a biztos, de ott sem mindegy hogyan volt tárolva. (Ma már ez is aranyárban van). A cserépből meg nehéz megfelelő mennyiségben ugyanolyat találni, főleg, ha sajtolt cserépről beszélünk.
Mindezekkel együtt mindenképpen pozitív, ha már az ember a háza nagy részét ökologikus anyagból és szemlélettel építi, még ha kisebb kompromisszumokkal is. Akik pedig inkább kisebb, de kompromisszummentesebb házat építenek, azok előtt leborulok. Különösen azért, mert az a a tapasztalatom sok év alatt, hogy az emberek jellemzően nagyobbat akarnak, mint amekkorára valójában szükségük van.