Az utóbbi időben meglehetősen sokan próbálnak meg „lecsatlakozni a rendszerről”. Ez többféle formában nyilvánul meg. Egyik ilyen próbálkozás a passzív ház, ahol lényegében egy városi környezetben igyekszünk minél kevésbé kiszolgáltatni magunkat az energiaáraknak. Az ilyen házak általános jellemzője, hogy a passzív ház minősítéshez szükséges érték elérésénél az utolsó pár százaléknál már eléggé meg tud emelkedni a bekerülési költség. Úgy vettem észre, hogy az emberek többféle megfontolásból építenek ilyen házakat. Az egyik a félelem az energiaárak növekedésétől, a másik a környezettudatosság, a harmadik pedig azért mert most ez a trend. Az ilyen házaknál érdemes figyelni arra is, hogy megfelelő anyagokat használjunk fel, mert könnyen abba a csapdába eshetünk, hogy a mostani kiváló értékeket mutató építőanyag 20 év múlva már nem fogja tudni ugyanazt az értéket és akkor borul az egész koncepció. Ez különösen akkor kellemetlen, ha környezettudatos megfontolásból építünk ilyen házat, mert a hőszigetelő anyagok legnagyobb része igen sok kőolajszármazékot tartalmaz, vagy nem kevés energiát igényel az előállítása és ha korán öregszik, akkor előbb-utóbb megy a szeméttelepre… További problémát jelent még az, hogy ez önmagában még csak egy szálon független, a többin még jelentősen kapcsolódik a rendszerhez (víz, villany, bank, élelmiszerellátás stb.).
A következő fokozat, amikor már inkább tanya jelleggel kiköltözünk a település szélére, vagy még egy kicsit távolabb, ahol már nincsenek közművek. Itt már lehetséges az önellátó gazdálkodás, a teljes közművektől való függetlenség. Ebben az esetben már nem biztos, hogy érdemes passzív ház irányába elmenni, mert egy ilyen helyen már általában keletkezik annyi mezőgazdasági hulladék, ami egy energiatakarékos ház kifűtését bőven fedezi. Első hallásra ez tűnik az egyik legjobb megoldásnak, viszont itt az ember másféle kiszolgáltatottságot élhet át, ahol elsősorban a jelenlegi közbiztonságra gondolok, de ha akármilyen baleset vagy probléma adódik, akkor is előfordulhat, hogy messze van a segítség. Emellett az ember egy társadalomtól teljesen elszigetelt környezetben nagyon könnyen antiszociálissá válhat, és könnyen átveheti az uralmat az egó.
Ezt elkerülendő, a legjobb megoldást szerintem az autonóm közösségek jelenthetik, ami a feljebb tárgyalt tanyáknak egy csoportos változata. Itt a bekerülési költség is csökkenhet, mivel ha többen építik meg együtt az energiaellátó rendszert (és házakat), akkor az arányosan szétosztva már jóval kevesebbe kerül. Itt viszont nagyon meg kell válogatni, hogy kik a közösség tagjai és milyen szabályok szerint működik a közösség, mivel a nem megfelelően társult tagok könnyen megkeseríthetik egymás életét.