Magunkról

Kik vagyunk és mivel foglalkozunk?

Földtégla gyártás - rakatok

Földtégla gyártás

Az építő

Ki is az és mit is csinál?
Szinte mindenki az aki csinál valamit!
De mit és hogyan?
Ez már nehezebb kérdés, hiszen lehet családot, karriert, légvárat és még sok minden mást is építeni, így is meg úgy is.
Meg persze lehet házat, istállót vagy éppen templomot is építeni, így vagy úgy.

Nagyon az elején kell kezdeni mert az alapozás is ingatag.

Vagyis valahol ott, hogy miért úgy csináljuk ahogy „mondják” és miért nem úgy ahogy gondoljuk.

Miért hagyjuk el a több száz vagy akár több (tíz)ezer éves tudásunkat, ami a mindennapi életünkhöz szükséges és elégséges volt. Viszont beengedjük a mai kor szellemének megfelelő, sokszor hasztalan és ésszerűtlen elemeket.

Természetesen a valódi és elkerülhetetlen fejlődésnek rengeteg előremutató eredménye is van de ezek sokszor elvéreznek a profitorientált világunkban. Mire piacra kerülnek valódi értéküket elvesztik.

Mostanában nagyon sok „felfedezés” nem szól másról mint, valami régi és elfelejtett dolog megtalálása.

Ez a helyzet az építőiparban is.

Az elmúlt évtizedekben szerteágazóan és rohamosan fejlődött ez a terület. Ez legtöbbször a régi hagyományos szakmák rovására ment. Vannak szakmák amik mára szinte teljesen kihaltak.
A legtöbb szakiparban pedig olyan mértékű szakosodás történt, hogy sem tervezői sem kivitelezői oldalon nem látják át a teljes rendszert.
Amennyire lehetett szétbontották a folyamatokat és futószalag szerűen fűzték egymáshoz őket.

Persze az új építési rendszerek és az egyre szűkebb határidők is megkívánták ezt a változást.
Ebben a világban az egyéniség és a kreativitás nehezen tud megjelenni.
A nagyipari módszerek kiszorították a helyi munkaerőt a helyi piacról és ingázásra kényszeríti őket.

E mellett van az építőiparnak másik arca is.

Ahol szintén fontos az energetika, de nem csak egy statisztikai adat hanem, filozófia.
Itt is van határidő de nem a befektető szabja, hanem a józan ész.
Tervezés-engedélyeztetés-kivitelezés itt is a menet, csak más a szemlélet.
A gazdaságosság itt is ugyanolyan fontos, de hosszú távú célokkal.

Ez az egész fejben dől el.

Egyrészről meg kell lennie az igénynek arra, hogy a ház(am) így épüljön fel.
Azaz kell a felhasználói vagyis megrendelői oldal irányába tájékoztatás a lehetőségekről.

Ezzel elég jól állunk, egyre nő az igény a „hagyományos” építészet nyújtotta megoldásokra.
Legyen szó akár vályogról vagy éppen fáról.

Másrészről kell egy olyan szakemberállomány aki ezt képes megvalósítani.
Először is a tervezés: építészet, statika, gépészet, villany, energetika kicsit másképp.
Tudatosság és ésszerűség.

Harmadszor kellenek azok a kivitelező szakemberek akikből egyre kevesebb van.
Kezdve azzal, hogy a segédmunka az alapja mindennek.
Ők tudják mit jelent, ha a kőműves az mondja, hogy sovány a malter.
Tud alapanyagokból habarcsot vagy betont keverni, ha kell kézi erővel is.
Ma az előkevert zsákos anyagok korában lassan elfelejtődik ez is.

A kőművesnek ismernie kéne a kisméretű tégla rakásának szabályait, vagy épp a döngölt vályogfal
javításának titkait.

A festő sem csak készre kevert alapanyagokból dolgozhat. Sokféle pác és mészfesték elkészíthető akár „házilag” is.

A továbbiakban az építőipar eme arcáról lesz szó.

A kezdet.
Vala a kő és vala a fa meg sok minden más, és vala az emberi kreativitás.
Na ebből mit lehet kirakni.
Először egy kunyhót, de lesz ebből még katedrális sőt felhőkarcoló is.

A lényeg mindig ugyanaz volt: komfortosabbá tegyük a közvetlen környezetünket.
Ehhez a megszerzett tapasztalatok segítették hozzá elődeinket.

A lényeg nem változott csak az igények – sokszor feleslegesen.

Ma a legtöbb épület olyan szerkezettel és technológia megoldásokkal készül, melyek nem képesek komfortos környezetet biztosítani az ember számára.
Ezért mindenféle gépek tartják életben, melyek fűtenek, hűtenek, szellőztetnek vagy a páratartalmat szabályozzák.

Persze olcsóbb ilyet építeni, de hosszútávon nem gazdaságos.

Ezért kell visszamenni odáig amikor még más volt a szemlélet.
Amikor a kőműves vagy az ács a környék falvaiban dolgozott és a segédmunkát a család adta épülő házához.
Ennyi szakember elég volt egy akkori igényeknek megfelelő ház megépítéséhez, ezért megtehették.
Ma már legalább a villanyszerelő és a gépész be kell, hogy tegye a lábát az építkezésre, valamint tervezésre és engedélyeztetésre is szükség van.

Ezért van, hogy a mai igények kielégítéséhez ezen szakmák összehangolt együttműködésére van szükség.

A tervezőnek gazdaságosan és kivitelezhetően kell terveznie, kivitelezőnek pedig képesnek kell lennie ennek a megvalósítására.
Vagyis minden részre rálátással kell rendelkezni.

Kezdjük az elején.

Miért is néznek úgy ki a régi paraszt házak ahogy?
Mindig a helyi adottságokhoz mérten építkeztek, a funkció volt az elsődleges szempont és a takarékosság. Emellett még számtalan más tényező is szerepet játszott, ezek viszont már az ősi szakrális tudásból származtak.

A tervezésnél ezeket ma is figyelembe kell venni.
Hova és mit szabad építeni?
Legésszerűbb építőanyagok betervezése, az anyag minőségének és méreteinek figyelembe vételével.
Körültekintő felmérés után, a valós és szükséges lakótér-gazdasági épület megtervezése.
A természetes emberi igényeknek megfelelő épület létrehozása mind a forma, mind a felhasznált anyagok tekintetében.
Új építési megoldások jogszabálynak megfelelő adaptálása.

Mi is lehet az elvárás?

A megfelelő hozzáállás.
Itt és most nem is a szakmai tudás vagy tapasztalat számít! Az lehet akár hátrány is, mivel az évek vagy évtizedek alatt berögződött dolgok nehezen, formálódnak újra.

A mai sablonoktól való elrugaszkodás, vagyis merni valami újszerűt és mégis hagyományosat csinálni.

Ez nem, azt jelenti, hogy kacsalábon forgó kastélyra van szükség, hanem csak azt, hogy lépjünk túl a falazóblokkok és az egyéb előregyártott, uniformizált technológia megoldásokon.

Az élő munkát és a ma is jól használható de hagyományos építési módokat helyezzük előtérbe.

Ezek olyan hozzáadott értékek melyek, mindig használhatóvá és  egyedivé teszik a megvalósuló építményt.

A legtöbb hagyományosnak mondott anyag vagy építési mód, tartósabb és gazdaságosabb mint modern vetélytársai, főleg hosszútávon.

Az újabb anyagok és technológiák kivitelezése általában olcsóbb és gyorsabb mint a hagyományosé. Ellenben legtöbbször nem javíthatóak csak cserélhetőek, ami nagy környezetterheléssel jár.
Egy régi parasztház összes építőanyaga újrahasznosítható vagy visszaadható a természetnek és hosszútávú karbantartása és javítása költséghatékonyan megoldható.
Ezzel szemben gondoljunk egy panelházra vagy egy homlokzati, táblás hőszigetelésre mely elérte a szavatossági idő végét.
Pedig a mai kor elvárásainak megfelelően is lehet, úgy hagyományosan építkezni, hogy az tartós és alacsony fenntartási, karbantartási költségű legyen.

A szakrális oldalról még nem esett szó.
Pedig igen! Csak erről volt szó.

Ugyan nem a szellemi részéről, hanem a mindennapi anyagi oldaláról.
Mert valahol itt kezdődik, amikor egyszerűen természetesnek vagyunk.
Amikor beleillesztünk a természetbe valamit és nem belevágjuk.
A szükségletek és nem az elvárások irányítanak.
Egyedi, de nem feltűnő.

Csizmadia Gergely

 

Archívum
Kategória
Visszahívás kérése

Kapcsolat

 

* kötelező mezők