Budafok, egykori Török-pince
Sok millió évvel ezelőtt, amikor emberelődünk kiemelkedett az őt körülvevő állatvilágból, nem volt olyan képesség birtokában, amellyel hajlékot emelhetett volna maga fölé. Sem eszközei, sem tudása nem állt olyan szinten, hogy lakóhelyet építhessen magának.
Így, hogy védje magát és megszerzett javait, birtokba vette azokat a természet adta lakóhelyeket, a barlangokat.
A tudomány az első értelmes (homo habilis – „ügyes”) ember megjelenését kb. 1,8 – 2,0 millió évvel ezelőttire teszi, a felegyenesedett emberét („homo erectus”) körülbelül 1,0 millió évre.
Azok az emberek azonban, akik már részben a földbe, részben a föld fölé építettek maguknak lakóhelyet, alig 30-35 ezer évvel ezelőtt, azaz nagyjából az újkőkorszakban jelentek meg. Ők növényeket termesztenek már, állatokat tartanak és ezzel megkezdődik tartós letelepedésük.
De mi ez a néhány tízezer év a sok százezer, millió évhez képest, melyet ezt megelőzően az emberiség a föld alatt töltött?
Andornaktálya, barlanglakások (Herman Ottó rajz, 1900-as évek eleje)
Évezredek teltek el úgy, hogy az ember nem lakták a föld alatti üregeket.
Jó 2000 évvel ezelőtt a Közel-keletről új szellemi áramlat indult világhódító útjára. Az idea képviselői az aszkétizmust, a visszafogott életvitelt, a társadalomtól való visszavonulást fontos erénynek tartották.
Kishartyán, remetelyuk
A hosszú éveken, évtizedeken át magát barlangban meghúzó Remete Szent Pál,
vagy a legnagyobb szerzetesrend alapítója, Szent Benedek által hirdetett elvek és életmód évszázadokon át példát mutatott a hívőknek.
Ismert, hogy hazánkban is számos remetebarlang található – majd’ minden hegységünkben találkozunk legalább egy „remete”-barlangnak, „barátlak”-nak nevezett barlanggal. De vannak olyan együttesek, melyeket bizonyíthatóan a világtól visszavonult szent életű emberek laktak. Legismertebb ezek közül a tihanyi „barátlakások” együttese, a zebegényi Szent Mihály hegyen húzódó remetebarlangok sora és a mátraverebély-szentkúti remetebarlangok.
Cserépfalu, Kisamerika barlanglakásai
Ez utóbbiakat még a XVIII-XIX. században is lakták remeték. Pedig ekkora már a remeteség intézménye a katolikus egyház szervezetében szinte teljesen eltűnt.
És ugyanekkor mások, más okból kezdték meg újra a barlangok benépesítését – ám ők nem a már meglévő barlangokat használták, hanem önmaguknak vájtak hajlékot a föld alatt. A szegény néprétegek növekedése következtében egyes országrészekben százak és ezrek voltak kénytelenek ilyen hajlékokban meghúzni magukat.
A barlanglakások kialakulását az újkorban két fő gazdasági tevékenységhez köthetjük: a kőbányászathoz és a szőlőműveléshez kapcsolódó pincevájáshoz.
Szomolya emeletes barlanglakás
A török uralom alól felszabaduló ország rengeteg jó minőségű és könnyen fejthető, feldolgozható építőanyagot igényelt. Erre a természetben található kövek voltak a legalkalmasabbak. Közülük is elsősorban a mészkövek (Budapest környéke) és a vulkáni tufákból kialakult köveket (Bükk-alja) hasznosították hazánkban. És épp ezeken a vidékeken találhatók hazánk legjelentősebb barlanglakásos térségei is.
A fővárosban Budafok, Kőbánya, környékén Törökbálint, Érd, Biatorbágy, Diósd, Sóskút voltak azok a települések, ahol valaha barlanglakások léteztek.
Érd, Fundoklia völgy 1960-as évek
A Bükk alján több mint egy tucatnyi ilyen falut ismerünk: Tibolddaróc, Szomolya, Cserépváralja, Cserépfalu, Egerszalók stb.
A barlanglakásokat a kőbányászat révén keletkezett üregekben alakították ki – sokszor több tucat, esetleg száz darabot egy-egy településen. Eger környékén a borászat is közrejátszott ebben – igaz, ott eredetileg a pincék maguk is a kőbányászat célját szolgálták.
A pincevájás ott is fontos gazdasági ág volt, ahol puha homok – nevezetesen lösz – alkotja a talajrétegeket. A Somogyi- és Tolnai-dombság, a Balaton környéke vagy éppen a Duna jobb partján húzódó löszvonulat számos településén léteztek és léteznek löszbe vájt barlanglakások.
Uaz, napjainkban
A XIX. században, a XX. század első felében a barlanglakások (nem minden ok nélkül) a szegénység, az elmaradottság és a betegségek, a rossz szociális viszonyok jelképévé váltak.
A nagyvárosok környékén létrehozott nyomortelepeken a tüdőbaj pusztított, a napfény nélküli, egy-két helyiséges lakásokban nem egyszer két-három család is meghúzta magát.
Mátraverebély, remetelakások
Még ma is számosan élnek barlanglakásban – noha a múlt század 60-as, 70-es éveiben a települések vezetői igyekeztek „hatékonyan” megszüntetni e telepeket.
Pedig a barlanglakásoknak voltak és vannak előnyei.
A régi barlanglakások lakói szívesen emlékeznek vissza arra, hogy nyáron milyen jó hűvös volt az otthonuk – télen pedig néhány kisebb gallyal be lehetett fűteni a helyiségeket. „A barlanglakások tetejét nem fújja le a szél, és betörni sem lehet – igaz, nem sok elvinni való itten” – hallottam egy egykori barlanglakó véleményét a Tolna megyei Ozorán…
Nagymaros, szent Mihály hegyi remetebarlangok (Rómer Flóris XIX. sz. vége)
Minden valószínűség szerint ezek azok a lakások, melyek napjainkban legjobban kielégítik a természethez közeli (nevezzük bio- vagy öko-háznak) épületek kritériumait.
Uaz napjainkban
Először is kialakításuk, „megépítésük” a lehető legkisebb természetkárosító tevékenységet igényli. Nem foglalnak el helyet a természetből, sőt adnak hozzá. Építésükhöz nem kell drágán, sok energia felhasználásával előállított és a helyszínre szállított építőanyag.
(Igaz, hogy a barlanglakás kialakítása komoly fizikai munkát igényel, melyet napjainkban elsősorban géppel lehet elvégezni – de ez az energiafelhasználás töredékét se jelenti az imént említett építőanyagelőállítás és szállítás energiaigényének.
És ne feledjük, a régiek nem is géppel, kézzel alakították ki a föld alatti lakásokat.)
Sirok, barlanglakások
A barlanglakások – ahogyan erről már szó volt korábban – jó hőtartók, kevés fűtőanyag kell bemelegítésükhöz. Nyáron pedig hűvösek – nem szükséges klímaberendezés a kellemes hőmérséklethez.
Persze hátrányai is jócskán vannak e hajlékoknak: a szellőzetlenség, az esetleges beázás komoly probléma – de megfelelő műszaki megoldással ezek kiküszöbölhetőek.
Miszla, löszbe vájt egykori barlanglakás bejárata
Menjünk vissza hát a barlangokba…? Lehet, hogy nem lenne butaság.
Közismert, hogy Afrika, a közel-kelet egyes országaiban ma is sok ezer föld alatti lakásban élnek emberek. De nem csak itt… Ausztrália középső harmadában, az egyébként jó anyagi körülmények között élő opálbányászok is a föld alatt laknak – egész egyszerűen praktikus okokból. A nagy hőség, a gyakori szélviharok ellen e lakások nyújtják a legjobb védelmet.
Szekszárd, Szücsény-szurdik egykori barlanglakása ma pincévé alakítva, mellette a löszbe épített kemence maradványai
Az elmúlt években végzett kutatások szerint hazánkban több mint hetven olyan településsel rendelkezik, ahol egykor léteztek barlanglakások – vagy ahol még ma is megtalálhatók e hajlékok…
Mi legyen ezek sorsa?
A löszbe vájt egykori barlanglakások napjainkra igen rossz állapotba kerültek. Az állandó omlás, a védelem, karbantartás hiánya majd’ mindegyikőjüket megsemmisítette.
A kemény kőzetbe vájt barlanglakások még állnak, valószínűleg sok száz évig állni is fognak. Hasznosításukra már felfedezhetők szándékok: Budafokon múzeumot, Cserépváralján tájházat alakítottak ki bennük.
Budafok, Veréb utcai barlanglakás múzeum
De hogy lakni is lehet bennük, jól példázza, ez utóbbi település: az egyik régi, még jó állapotú barlanglakásból turistaszállást alakítottak ki Cserépváralján, mely nem is nagy költséggel bérbe vehető.
Ostorosi barlanglakás alaprajza (Herman Ottó rajza)
A közeli Noszvajon művésztelep található a Pocem egykori barlanglakásaiban, Tibolddarócon, Egerszalókon sorra újítják fel a föld alatti üregeket, azért, hogy borospincének, hétvégi menedéknek használják őket.
Az utóbbi években a barlanglakások hasznosításával kapcsolatos legfigyelemreméltóbb hírt egy ingatlankerekedő cég honlapján találtam meg alig két évvel ezelőtt:
„Egerben 213 m2-es telken található 120 négyzetméteres, két szobás barlanglakás fűtéssel, telefonnal, panorámás kilátással eladó.”
A lakás ára a hirdetmény szerint 25 millió forint.
Lehet, hogy egyszer még sikk lesz a föld alatt lakni…?
Mednyánszky Miklós