Úgy tűnik, hogy beigazolódni látszik a tegnapi bejegyzésemben felvetett gyanú, miszerint nem annyira egyszerű a dolog. Dombházak esetében legalábbis nem. Elképzelhető, hogy némi lobbiérdek áll a dolog mögött, ugyanis az előírások nem mindenhol tükröznek ésszerűséget. A jelenleg hatályban lévő előírások miatt ugyanis az alábbi buktatói vannak egy dombház esetében:
- A hőtároló tömeget csak a nyári időszakra nézik, és nem számít bele a téli időszakban (Itt megemlíthető az a példa, amikor kint -20°C esetén két hét alatt +12°C-ig hűlt le a ház, mindez természetesen fűtés nélkül.)
- A fatüzelés nem számít megújuló energiának és rosszabb minősítést kapott, mint a gáz (Ez azért elég gáz… A fa élete során legalább annyi, de inkább több oxigént termel meg mint amennyit elfogyaszt az égéskor.)
- Az előírások szerint olyan szintű gépészetet kellene telepíteni, ami messze meghaladja a támogatás összegét.
A fenti leírtak nem egy légből kapott véleményt tükröznek, hanem egy konkrét eset kapcsán merültek fel. Konkrétan Tamás barátunk házát vizsgálta meg egy erre szakosodott építész kolléga. Ennyit tehát az A+ energiaminősítésről, a dombházak vonatkozásában. Tapasztalat, ésszerűség kontra előírások, nem egy könnyű menet…
Mindezektől függetlenül nagyon remélem, hogy ez a lehetőség azért inspirálni fogja az építkezőket az energiatakarékos házak építésére, még akkor is ha kevesebbeket és ha csak néhány rendszert is. Talán a szalmaházak még bele fognak férni, én mindenesetre drukkolok. 🙂