Hozzászólás: Elgondolkodtató gondolat

Szerző: Válóczy Balázs

Válóczy Balázs — Mon, 01 Mar 2010 17:02:27 +0000

Nem mondom, hogy nincs egy-két üdítő és tiszteletre méltó kivétel, de rengeteg ismerősöm van, köztük fiatalok is és sajnos tényleg ez az uralkodó tendencia. Ha az embert néhányszor földbe döngölik az “elavult” nézetei miatt, akkor hajlamos engedni… Többeknél látom, hogy belül nyitottak lennének az ilyen gondolkodásmódra, de valamiért nem mernek lépni, vagy egyszerűen még nem tudják, hogy merre. Talán a Vándoriskola egy kivétel, ahol tényleg nagy figyelmet szentelnek a szellemi fejlődésre is…

Szerző: indra

indra — Mon, 01 Mar 2010 16:19:55 +0000

Valóban, a legmagasabb szintig kell eljutni ahhoz, hogy bárki kimondhassa: meghaladtam a tanultakat. Egyébként a kritika hiteltelen, és talán tisztességtelen is.

Szerző: Válóczy Balázs

Válóczy Balázs — Mon, 01 Mar 2010 14:24:28 +0000

Kedves Indra!
Igen. Igazából ez az, amit az iskolákban már nem tanítanak, és ahogy tapasztaltam anno az egyetemen, ha valaki ilyen irányba indul el, akkor próbálják visszaterelni az aktuális trendekhez. Ez mondjuk az egyetemistára nézve nem feltétlenül rossz, mert ha valaki bejár egy ilyen utat, akkor az megerősíti és ha nem elég kitartó, akkor nem is biztos, hogy ő a megfelelő személy a feladatra…

Szerző: indra

indra — Mon, 01 Mar 2010 12:30:42 +0000

Kedves Balázs!
Írása hetek óta tartó töprengésemre adott egy fajta választ.
Azon tűnődöm egy ideje, mi az, ami miatt olyan nagyon vonzódom a dombházakhoz? A “spiritualitás”, az emberi természet mélyebb és magasabb rétegei iránti fogékonyság és érzékenység egy építész számára kötelező – szerintem. Éppen ez az a műszaki tudomány, amelynek a legkevésbé sem szabad csupán technológiai irányban haladni. Az elszakadás az embertől, mint biológiai és spirituális lénytől előbb-utóbb kis és nagy léptékben is megbosszulja magát. Épp úgy, ahogyan az elszakadás a földtől…
A dombház valahol visszatalál a földhöz is és az emberhez is. A föld valóban él, éppen ezért fantasztius kihívás megtalálni azt az egyensúly helyzetet, amelyben az élő közeg tulajdonságai és az emberi lakótér igényei még éppen megfeleltethetők egymásnak.
Persze a földház – a szerénységról szól. Önfegyelemről. Kreataivitásról és toleranciáról. Ezek pedig tisztán spirituális alapelvek.

Érdemes és érdekes megfigyelni, hogy amikor az ember felhagy
egy területet -legyen az egy lerombolt város a régmúlt időkben, vagy akár egy végletesen elszennyezett ipari létesítmény -, a természet milyen hamar újra birtokba veszi, a szél hordta magok megtapadnak a résekben, elkezdődik a humuszréteg kialakulása, ahol további lények találnak termőhelyet tovább vastagítva az “élhető” réteget. Pár évtiszed alatt betakarja a föld a sebet.

A dombház pedig – ideológiája szerint nem is ejt sebet, csak kicsit megemeli a “takarót” és alábújik. Mi pedig a földházba bújunk, melegedni, közelebb- közelebb Föld Anyához, ahogy a gyerekek bújnak Anyához, paplana alá vasárnap reggelente, hogy érezzék teste melegét és illatát…hogy feltöltődjenek kicsit.