- Mintaház terve (típusterv) Salgótarjánban – Salgóbányán
- Kis faház a hegyekben – vázlatterv
- Az alkotás öröme
- Magfúzió a garázsban és geoplutónikus energianyerő
- Egy rendkívül időszerű idézet Müller Pétertől
- Korunk paradoxona
- Dombház terve – Pilisszentiván
- Téli (látszólagos) elvonulás
- Marokházi Gábor és Válóczy Balázs Pénteken a Radio Q-ban
- Mit hoz a jövő? Jelenlegi gondolatok – víziók
Elgondolkodtató gondolat
február 22nd, 2010
Hétvégén hívott az egyik kedves építtetőm, akinek jelenleg dombházat tervezek. Egy igen érdekes gondolatot osztott meg velem, amit egy hölgytől hallott és valahogy így hangzott (amennyire másodkézből pontosan lehet idézni):
„A föld túlságosan élő, ahhoz, hogy nekünk embereknek jó legyen benne lakni. Inkább a hagymának, krumplinak és a növényeknek jó a föld alatt lenni. Nekünk a következő időszakban az lesz a feladatunk, hogy az Éggel, az angyalokkal és az Istennel vegyük fel a kapcsolatot. A mai kor emberének kötelessége az, hogy színtiszta (tükörtiszta) tudattal kell szemlélnie azt, ami a mai világban végbemegy – ez az eleven közeg a tiszta gondolkodást gátolja.”
Makovecz Imre siófoki temploma - alul a nehéz föld, az ég felé az egyre könnyedebb fa...
Bár azért őket nem sikerült eltántorítania a földház építésétől, mégis elgondolkodtam azon, hogy miért és milyen emberek építenek dombházat maguknak? Rögtön eszembe jutott a sokak által (és köztük általam is) nagyra becsült Makovecz Imre is, aki úgy építi házait, hogy a földtől egyre inkább távolodván egyre légiesebb, könnyedebb anyagokat használ.
Ezt követően azonban visszaemlékeztem arra a nyárra is, amikor Ujhelyi Hédivel és Ozsvári Dénessel végigjártunk a Zsolt (Hegedűs) által tervezett házak közül majd’ tízet, hogy riportok készüljenek a lakókkal, amelyek aztán a Dombházunkban kerek a világ című könyvben jelentek meg később. Ez némileg megcáfolta, hogy egy dombház bezárná az ember tudatát, mert pont azt tapasztaltam, hogy az ilyen házban lakó emberek talán mondhatni nagyobb részének életében sokkal inkább szerepet játszik a spiritualitás és a bölcsesség. Aztán eszembe jutott, amikor Zsolt említette nekem még amikor elkezdtünk együtt dolgozni, hogy a dombházak kupoláinak a felülvilágító a megszokott, kizárólag vertikális kitekintés lehetőségét kibővíti a függőleges iránnyal is, ami az ég felé mutat, ami egyben hatással van az ember gondolkodására-tudatára is. Hm… Lehet, hogy ezért van? De hát már eleve ilyennek építették… Tehát már akkor is szempont volt…
Aztán gondoltam a Pálosokra, akik előszeretettel tartották szertartásaikat a föld alatti barlangokban. Őket sem igazán lehet azzal gyanúsítani, hogy nem a legtisztább tudatosság elérésére törekedtek. Tovább fűzvén a gondolataim, arra jöttem rá, hogy a Tudat az független a fizikai világ uralta törvényektől, így arra következtetésre jutottam, hogy azt fizikai dolgokkal nem is lehet befolyásolni… Na de akkor hogyan sikerül ilyen tudatlanságban tartani az emberek nem kis részét? – vetődött föl bennem az újabb kérdés. Aztán tovább gondolkodtam és rájöttem, hogy az embereket, az érzéseiken (félelem, vágy) és az ehhez kapcsolódó gondolataikon keresztül nyomják el és ezzel elnyomják a Tudat hangját (Micsoda képzavar…). Akik viszont ezt teszik azok különösen ügyelnek arra, hogy véletlenül se foglalkozzunk azzal, ami talán a legfontosabb…
Visszatérve az építtetőkhöz, úgy látom így utólag, hogy jelentős részük tisztában volt ezzel. Hogy miért választottak földházat, amikor annyi jó más megoldás is létezik (szalma-, vályog- és faházak), amik ráadásul szintén élő anyagokból vannak?
Földház opeion gyűrűje - arra ösztönöz, hogy időnként fölfelé is nézzünk
Szerintem a belső terek szakrális jellege miatt. Ezt csak az érti aki volt már ilyen házban-térben… Én is akkor lettem teljes szívemmel dombház rajongó, amikor beálltam az egyik ház központi gömbkupolájának a fókuszpontjába és megtapasztaltam, hogy milyen jó ott lenni. Aztán a gondolatmenet itt abbamaradt…
Miért írtam ezt le? Semmiképpen nem azért, hogy a hölgyet aki ezt mondta hiteltelenné tegyem. Már csak azért sem, mert úgy tudom azt mondta: “Lehet, hogy nincs igazam, de én így tudom.” – ez mindenképpen tiszteletreméltó szerénységre vall. Lehet, hogy a leírtaktól függetlenül tényleg neki van igaza ebben a kérdésben. A mondandójának azzal a részével viszont teljesen telibe talált, amikor a tiszta tudat fontosságát emelte ki… Talán ez lenne a megoldás a jelenlegi problémáinkra.
Kapcsolódó bejegyzések:
- Zöldtetős ház a váci hegyoldalban
- Gondolatok a hagyományos építészetről
- Dombház terve - Pilisszentiván
- Gernot Minke szalmakupolás háza - dombház/földház és szalmaház egyben
- Videó a Youtube-on Babinszkiék surányi dombházáról
- Közművektől független földház épül
- Dombház építése a búzaföld közepén - képekben 4. rész
- Ház a dombban
- Dombház építése a búzaföld közepén - képekben 5. rész
- Cikk a dombházakról az ingatlanmagazin.com-on
Kategória 
Címkék: 
Nem mondom, hogy nincs egy-két üdítő és tiszteletre méltó kivétel, de rengeteg ismerősöm van, köztük fiatalok is és sajnos tényleg ez az uralkodó tendencia. Ha az embert néhányszor földbe döngölik az “elavult” nézetei miatt, akkor hajlamos engedni… Többeknél látom, hogy belül nyitottak lennének az ilyen gondolkodásmódra, de valamiért nem mernek lépni, vagy egyszerűen még nem tudják, hogy merre. Talán a Vándoriskola egy kivétel, ahol tényleg nagy figyelmet szentelnek a szellemi fejlődésre is…
Valóban, a legmagasabb szintig kell eljutni ahhoz, hogy bárki kimondhassa: meghaladtam a tanultakat. Egyébként a kritika hiteltelen, és talán tisztességtelen is.
Kedves Indra!
Igen. Igazából ez az, amit az iskolákban már nem tanítanak, és ahogy tapasztaltam anno az egyetemen, ha valaki ilyen irányba indul el, akkor próbálják visszaterelni az aktuális trendekhez. Ez mondjuk az egyetemistára nézve nem feltétlenül rossz, mert ha valaki bejár egy ilyen utat, akkor az megerősíti és ha nem elég kitartó, akkor nem is biztos, hogy ő a megfelelő személy a feladatra…
Kedves Balázs!
Írása hetek óta tartó töprengésemre adott egy fajta választ.
Azon tűnődöm egy ideje, mi az, ami miatt olyan nagyon vonzódom a dombházakhoz? A “spiritualitás”, az emberi természet mélyebb és magasabb rétegei iránti fogékonyság és érzékenység egy építész számára kötelező – szerintem. Éppen ez az a műszaki tudomány, amelynek a legkevésbé sem szabad csupán technológiai irányban haladni. Az elszakadás az embertől, mint biológiai és spirituális lénytől előbb-utóbb kis és nagy léptékben is megbosszulja magát. Épp úgy, ahogyan az elszakadás a földtől…
A dombház valahol visszatalál a földhöz is és az emberhez is. A föld valóban él, éppen ezért fantasztius kihívás megtalálni azt az egyensúly helyzetet, amelyben az élő közeg tulajdonságai és az emberi lakótér igényei még éppen megfeleltethetők egymásnak.
Persze a földház – a szerénységról szól. Önfegyelemről. Kreataivitásról és toleranciáról. Ezek pedig tisztán spirituális alapelvek.
Érdemes és érdekes megfigyelni, hogy amikor az ember felhagy
egy területet -legyen az egy lerombolt város a régmúlt időkben, vagy akár egy végletesen elszennyezett ipari létesítmény -, a természet milyen hamar újra birtokba veszi, a szél hordta magok megtapadnak a résekben, elkezdődik a humuszréteg kialakulása, ahol további lények találnak termőhelyet tovább vastagítva az “élhető” réteget. Pár évtiszed alatt betakarja a föld a sebet.
A dombház pedig – ideológiája szerint nem is ejt sebet, csak kicsit megemeli a “takarót” és alábújik. Mi pedig a földházba bújunk, melegedni, közelebb- közelebb Föld Anyához, ahogy a gyerekek bújnak Anyához, paplana alá vasárnap reggelente, hogy érezzék teste melegét és illatát…hogy feltöltődjenek kicsit.